Az elejétől az volt az elképzelésem, és ez meg is valósult, hogy a Mikroszínpad ne egyfajta játszási stílusnak legyen a helye. Interjú.
„És ez megéri anyagilag? Jönnek a nézők a Nagymező utcába független előadásokat nézni?
Nincs nagy varázslat, úgy működik, hogy a jegybevételek kilencven százalékát átadjuk a produkciónak, a fennmaradó tíz százalék pont arra elég, hogy a játszás technikai költségét fedezzük, a társasági adóval kiegészítve, ami az adott előadásra elszámolható. Ezért is fontos, hogy ezek az előadások jó házzal menjenek, ami szerencsére eddig meg is valósult. Ami pedig nem ment jól, - ez az együttműködés lényege is, mert az egyikünknek sem éri meg - az kikerül a repertoárból. Így kialakul egy olyan stabil műsor, ami tükrözi a közönség igényét, ízlését.
Eltelt egy év a Mikroszínpad művészeti vezetői székében. Hogyan értékelné az elmúlt időszakot?
Ugyancsak munkás év volt. Azt láttam és látom a legnagyobb kihívásnak, hogy egy teljesen más közönséget kell megszólítanunk. A másik nagy feladat, a Mikroszínpad elavult infrastruktúrájának átalakítása. A színpadon is alakítani kell, hiszen annyira kicsi a mélysége, hogy szinte csak síkban lehet rajta játszani. Az elejétől az volt az elképzelésem, és ez meg is valósult, hogy ne egyfajta játszási stílusnak legyen a helye, a humor műfaja, amit mi csinálunk, pedig a Thália több színpadán is megjelenjen. Mogács Dániel estje például most az Arizona Stúdióban látható, vagy a nagyszínpadon hamarosan bemutatjuk Benedek Miklós rendezésében a Bombaüzlet című kabarétörténeti áttekintést.
Teljesen kicserélődött a nézőközönség vagy sikerült megtartani a Sas-kabaré rajongói közül is párat?
Jelentős változások vannak, de például a Rádiókabarénak is kialakult közönség bázisa van, akik kíváncsiak az új dolgokra, és ugyanolyan jót nevetnek a régi iskolához tartozó tréfákon is. Ez sem ördöglakat, a legfontosabb a móka-tényező, a lényeg, hogy megnevettesse őket, amit látnak.”