Az imahét idei programját az indiai keresztények állították össze, Mit kíván tőlünk az Isten? címmel, Mikeás prófétát idézve. India egy olyan szubkontinens, ahol a keresztények kisebbségben vannak, így egyrészt megtanultak együtt élni a többségi hindukkal, másrészt megtalálták azokat a módokat, amelyekkel fel tudják mutatni a tanúságtétel különféle formáit. Magam is háromszor jártam Indiában, és tanúsíthatom, hogy él és fejlődik a hagyomány szerint Szent Tamás apostol által idehozott kereszténység.
Az egyik még láthatóbb gyümölcse a Katolikus Egyház ökumenikus törekvéseinek az anglikánokkal való párbeszéd: számos anglikán csoport csatlakozott a Katolikus Egyházhoz az előző években, legutóbb, újév napjaiban 11 anglikán nővér, az elöljárójukkal együtt, Oxfordban. Nem emberhalászat folyik, mindenki szabadon dönthet, amikor az igazságot keresi. Az egység a Szentlélek műve, azt nem csak emberi erőfeszítések fogják létrehozni. Ha így volna, akkor, ahogy XVI. Benedek mondta, az egységtörekvések megrekednének egy társadalmi szerződés szintjén.
Az imahét mindig felmutatja a keresztények vágyát az egységre, ezért pótolhatatlan. Ahogy pedig II. János Pál fogalmazott: katolikus részről ez az irány megfordíthatatlan. Boldog XXIII. János pápa határozott formát adott mindennek azzal, hogy intézményes módon indította el a II. Vatikáni Zsinattal a Katolikus Egyházat az egységtörekvések irányába.