Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Az imahét mindig felmutatja a keresztények vágyát az egységre, ezért pótolhatatlan.
„Hogyan áll az ökumené ügye ma?
Nem akarok túlozni, de mindennap van előrelépés. II. János Pál és XVI. Benedek is iránytűnek tekinti a zsinatot. A vonatkozó dokumentumokat, az Unitatis Redintegratiót és az Ut Unum Sint körlevelet újraolvasva szőhetjük embertől emberig azokat a szálakat, amelyek világszerte összefogják a keresztényeket. A keresztényeknek egyébként 50,1 százalékát a katolikusok teszik ki, így nagy szerepünk van az ökumenében.
Az imahét idei programját az indiai keresztények állították össze, Mit kíván tőlünk az Isten? címmel, Mikeás prófétát idézve. India egy olyan szubkontinens, ahol a keresztények kisebbségben vannak, így egyrészt megtanultak együtt élni a többségi hindukkal, másrészt megtalálták azokat a módokat, amelyekkel fel tudják mutatni a tanúságtétel különféle formáit. Magam is háromszor jártam Indiában, és tanúsíthatom, hogy él és fejlődik a hagyomány szerint Szent Tamás apostol által idehozott kereszténység.
Az egyik még láthatóbb gyümölcse a Katolikus Egyház ökumenikus törekvéseinek az anglikánokkal való párbeszéd: számos anglikán csoport csatlakozott a Katolikus Egyházhoz az előző években, legutóbb, újév napjaiban 11 anglikán nővér, az elöljárójukkal együtt, Oxfordban. Nem emberhalászat folyik, mindenki szabadon dönthet, amikor az igazságot keresi. Az egység a Szentlélek műve, azt nem csak emberi erőfeszítések fogják létrehozni. Ha így volna, akkor, ahogy XVI. Benedek mondta, az egységtörekvések megrekednének egy társadalmi szerződés szintjén.
Az imahét mindig felmutatja a keresztények vágyát az egységre, ezért pótolhatatlan. Ahogy pedig II. János Pál fogalmazott: katolikus részről ez az irány megfordíthatatlan. Boldog XXIII. János pápa határozott formát adott mindennek azzal, hogy intézményes módon indította el a II. Vatikáni Zsinattal a Katolikus Egyházat az egységtörekvések irányába.
Egy másik »ökumenikus« örömről is hadd számoljak be. A Societas Oecumenica, az ökumené európai szervezete, amelynek két éve tagja vagyok, 2010-ben Belgrádban, 2012-ben pedig Észak-Írországban tartott konferenciát. A tavalyi belfasti találkozón Szentpétery Péter evangélikus lelkészt, teológiai tanárt választották meg a nemzetközi csoport főtitkárává, s arról is döntöttek, hogy 2014-ben Magyarországon, Budapesten lesz a következő találkozó.”