Mi a célja ennek az egésznek?

„Így hát megtörtént a csoda a csodában: a »mindenféle« népek gyermekeitől érkező kérdésére a tekintélyes zsidó férfi válaszolt: »a próféta rólatok beszélt«. A prófétán (Jo-él) keresztül pedig maga az Örökkévaló. Az a tűz, ami akkor égett a szívükben, megolvasztotta a régi, patinával terhelt rácsot a választott és az »egyéb« népek között. Persze jól emlékeztek a Názáreti Mesterre, aki akkor még a Syria Provinciából érkezett asszonynak azt kellett, hogy mondja: nincs itt az idő, nem hozzátok jöttem. Ám aznap valami megváltozott. Fentről érkezett, és elpárologtatott mindent, ami különbség volt a szeretett nép és az egész világ közt. Mert azt ott és akkor mindannyian tisztán érezték: Isten szeretete valamiképp egyesítette az »istenfélelemtől« hajtott ezreket és a hitre ébredt választottakat. Már csak a nyelvek csodája is erről szólt. Meg ugye, közel háromezren még aznap meg is tértek a »bűnös nemzedékből«. Mert megértették egymást és Őt.

A megértés folyamata azonban most valami más módon működött, egészen eltérően attól, mint amit »humanistákként« gondolhatnánk. Ugyanis ez a gátszakadás nem ember és ember között kezdődött, az persze teljesen lehetetlen lett volna, ahogy a helyzet mindmáig igazolja is ezt az »olajfák alatt«. Ez a megértés az Eiréné, a Shalom, azaz a Béke öröme és teljességérzete volt, ami ember és Isten között végre érzékelhetővé válhatott. Őt, a Shalom-ot akkor nem kellett bemutatni. Ő maga volt a csoda zsidónak és nem-zsidónak egyaránt, hiszen Jézus feltámadásának üzenetében »találva érezték magukat«, és teljesen befogadták (aszmenósz apodexamenoi) a Péter által kijelentett igazságokat. Jézus kereszten kifolyt vérének váltságán és feltámadásának reménységében megbékéltek. Béke született Isten és ember között, és ebből béke születhetett ember és ember között: valóban szent egyetértés és megértés.”