„Így gondolkodnak ma befolyásos újságírók a kereszténység házasság- és szexualitás-felfogásáról. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban nagyon sokan hasonlóan vélekednek, holott az egész elgondolás alapjaiban téves. Merő ideológia. Jellemző, hogy a szerző zavaros utalásokkal, féligazságok alapján tulajdonít szexualitás-ellenességet a kereszténységnek, és állítja azt, hogy az egyház a házasságot külsődleges szempontok miatt tekintette közügynek, miközben az egyház hivatalos megnyilatkozásaiból egyetlen sort sem idéz.
Jó hírem van. Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte. A nézet hátterében egyes gnosztikus és szélsőségesen enkratita irányzatok állnak, amelyek elítélték a testet, és követőiknek teljes szexuális önmegtartóztatást írtak elő. A legelső, aki dokumentáltan szembeszállt velük, éppen a Népszabadság cikkében bűnbakként megnevezett Pál apostol és az általa alapított közösségek voltak [Erről bővebben itt!]. Az ún. lelkipásztori levelekből (a Timóteusnak címzett két levél és a Tituszhoz írt levél) világos, hogy a házasság védelemre szorult a túlzott aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen ördögi az a tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja bizonyos ételek fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a teremtett világ jóságának megvetésére alapozódik (vö. 1Tim 4,1-5). A házasság nemhogy nem tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít az egyházi közösség irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell gondoskodnia a rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült férfiakat szentelnek episzkoposszá és diakónussá, akik »gyermekeiket és házukat jól vezetik« (1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7). (…)