Mindenszentek, halottak napja – mit ünneplünk pontosan?
Mindenszentek ünnepének több mint ezeréves hagyománya van, a halottak napja csak évszázadokkal később került be a jeles napok közé.
Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte.
„Így gondolkodnak ma befolyásos újságírók a kereszténység házasság- és szexualitás-felfogásáról. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban nagyon sokan hasonlóan vélekednek, holott az egész elgondolás alapjaiban téves. Merő ideológia. Jellemző, hogy a szerző zavaros utalásokkal, féligazságok alapján tulajdonít szexualitás-ellenességet a kereszténységnek, és állítja azt, hogy az egyház a házasságot külsődleges szempontok miatt tekintette közügynek, miközben az egyház hivatalos megnyilatkozásaiból egyetlen sort sem idéz.
Jó hírem van. Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte. A nézet hátterében egyes gnosztikus és szélsőségesen enkratita irányzatok állnak, amelyek elítélték a testet, és követőiknek teljes szexuális önmegtartóztatást írtak elő. A legelső, aki dokumentáltan szembeszállt velük, éppen a Népszabadság cikkében bűnbakként megnevezett Pál apostol és az általa alapított közösségek voltak [Erről bővebben itt!]. Az ún. lelkipásztori levelekből (a Timóteusnak címzett két levél és a Tituszhoz írt levél) világos, hogy a házasság védelemre szorult a túlzott aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen ördögi az a tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja bizonyos ételek fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a teremtett világ jóságának megvetésére alapozódik (vö. 1Tim 4,1-5). A házasság nemhogy nem tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít az egyházi közösség irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell gondoskodnia a rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült férfiakat szentelnek episzkoposszá és diakónussá, akik »gyermekeiket és házukat jól vezetik« (1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7). (…)
Mindezek után nem túlzás kijelenteni: a jól ismert keresztény- és egyházellenes brosúrák vádjait ismételgeti a Népszabadság e témában teljesen felkészületlen publicistája, amikor kijelenti, hogy az egyház »a földi és testi boldogság igényét démonizálta.” Ilyesmit csak az állít, aki teljesen figyelmen kívül hagyja a forrásokat, az egyházi művészetet, a költészetet, az irodalmat, és egyháztörténeti ismeretei lényegében nem haladják meg a »Brian életé«-ből és a »Gyalog galopp«-ból meríthető tudást.”