Démonizált boldogságigény vagy démonizált kereszténység?

2013. január 28. 15:19

Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte.

2013. január 28. 15:19
Heidl György
Katolikus szemmel

Így gondolkodnak ma befolyásos újságírók a kereszténység házasság- és szexualitás-felfogásáról. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban nagyon sokan hasonlóan vélekednek, holott az egész elgondolás alapjaiban téves. Merő ideológia. Jellemző, hogy a szerző zavaros utalásokkal, féligazságok alapján tulajdonít szexualitás-ellenességet a kereszténységnek, és állítja azt, hogy az egyház a házasságot külsődleges szempontok miatt tekintette közügynek, miközben az egyház hivatalos megnyilatkozásaiból egyetlen sort sem idéz.

Jó hírem van. Azt a szexualitás-ellenességet, amelyet Révész Sándor elvet, a keresztény egyház már a kezdet kezdetén elítélte. A nézet hátterében egyes gnosztikus és szélsőségesen enkratita irányzatok állnak, amelyek elítélték a testet, és követőiknek teljes szexuális önmegtartóztatást írtak elő. A legelső, aki dokumentáltan szembeszállt velük, éppen a Népszabadság cikkében bűnbakként megnevezett Pál apostol és az általa alapított közösségek voltak [Erről bővebben itt!]. Az ún. lelkipásztori levelekből (a Timóteusnak címzett két levél és a Tituszhoz írt levél) világos, hogy a házasság védelemre szorult a túlzott aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen ördögi az a tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja bizonyos ételek fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a teremtett világ jóságának megvetésére alapozódik (vö. 1Tim 4,1-5). A házasság nemhogy nem tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít az egyházi közösség irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell gondoskodnia a rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült férfiakat szentelnek episzkoposszá és diakónussá, akik »gyermekeiket és házukat jól vezetik« (1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7). (…)

Mindezek után nem túlzás kijelenteni: a jól ismert keresztény- és egyházellenes brosúrák vádjait ismételgeti a Népszabadság e témában teljesen felkészületlen publicistája, amikor kijelenti, hogy az egyház »a földi és testi boldogság igényét démonizálta.” Ilyesmit csak az állít, aki teljesen figyelmen kívül hagyja a forrásokat, az egyházi művészetet, a költészetet, az irodalmat, és egyháztörténeti ismeretei lényegében nem haladják meg a »Brian életé«-ből és a »Gyalog galopp«-ból meríthető tudást.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kgyula
2013. február 04. 11:56
"Az Egyház a természetes családtervezést tartja elfogadhatónak akkor, ha egy termékeny pár szeretné elkerülni a terhességet. Azaz alkalmazkodni lehet a női szervezet ciklusához." Oszt miben is különbözik ez attól, hogy óvszert használnak? Abban, hogy napokig "böjt" van? Ez lényegi különbség? Szerintem csak kellemetlenség (főleg kezdő házasoknak). :) A ciklusban rejlő veszélyeket ki lehet kerülni pl. orális szexszel. Bár azt meg nyilván természetellenesnek nyilvánítja a "tanítóhivatal", ahol aztán nagyon tudják, mi válik az ember üdvére. :) "A fentiek értelmében a házastársi együttlét üdvös marad akkor is, ha a két 'oldal' (örömszerzés/utódok nemzése) magától szétválik (életkor, meddőség)." Vagyis várd ki, amíg vén trotty leszel, akkorra a biológia megoldja a kérdést: örülsz, ha szellenteni tudsz, nemhogy "bujálkodnál"... :))) Hogy miként fog ez összeérni Heidl páter szexpárti egyház-képével...? :))) Ne haragudj, tényleg szórakoztató...
kgyula
2013. február 04. 11:55
Az rendben van, hogy Heidl leegyszerűsített és ezáltal torzított szövegeket cáfol és olcsó poénokat használ a másik nevetségessé tétele érdekében, mert manapság ez meglehetősen elterjedt vitamódszer (ha nem is korrekt). Azt viszont vártam volna, hogy adjon magyarázatot arra, miért tiltja a katolikus egyház a házasságban élőknek is az óvszer használatát. Mert ebből mégiscsak az következik, hogy a szexuális együttlétnek nem lehet más célja, mint az utódok nemzése. A jobb érthetőség kedvéért: utódnemzési cél nélkül a házasságban élő ember nem élvezheti testi-lelki értelemben a párjával való együttlétet. Azaz szexuális aktus célja nem lehet az örömszerzés. De felfoghatjuk úgy is: az óvszerrel folytatott házasélet" bűn. Akkor pedig maga a szexualitás mégiscsak bűn, hiszen csak a szaporodás célja legitimálja. És ezt akár tekinthetjük szexualitás-ellenességnek is. Jó lett volna, ha a szerző az olcsó poén brosúrázás meg népszabizás helyett ezzel is foglalkozik, és a vitatott kijelentésekkel nemcsak félig igaz kijelentéseket állít szembe.
ottapont
2013. február 02. 21:07
Te hányni jársz ide?!
brabant89
2013. február 01. 15:16
Én általában kedvelem Révész Sándor írásait, az ő publicisztikái nem közvetlen, pártpolitikai indíttatásúak. Ez az írása sem, bár megjelenik benne a KDNP bírálata. Úgy látom, hogy Heidl György nem az írás egészére válaszol, annak gondolatmenetét vagy nem értette meg, vagy nem tartotta fontosnak, ő a kereszténység bírálatát olvasta ki belőle, holott Révész írása nem erről szól. Hanem arról, hogy a megváltozott körülmények között - a házasság közügyből, a közösségre tartozó ügyből magánüggyé válik, aminek egyik következménye, hogy az együttélést sokan nem is akarják hivatalossá tenni. A kereszténységnek pedig reagálnia kell a folyamatokra. A kérdés, elismeri-e a megváltozott együttélés érték jellegét. És itt jön, amiért Révész megírta a cikket: "... kritikailag is viszonyulniuk kell ahhoz a sok évszázados családalakító hagyományhoz, mely ezeket a szempontokat elnyomta, mely a földi és testi boldogság igényét démonizálta, s melynek fönntartásában-kikényszerítésében Szent Péter egyháza a hivatását látta. Máskülönben nemcsak árral szemben kell úszniuk, ami sokféle ár esetében üdvös is lehet, hanem a múlt és a kisebb szabadságfok felé kell úszniuk, és a társadalom által már elengedett kényszerek jogi-hatalmi fenntartásáért kell utóvédharcokat vívniuk (például a fogamzásgátlás lehetőségeinek szűkítésével, a házasságon kívüli családok joghátrányainak, alkotmányból való kivetésének kiharcolásával). Ebben az utóvédharcban pedig azok szövetségesei lesznek, akik úgyszintén szabadságfokunk leszorításán munkálkodnak." Azaz, a KDNP a "társadalom által már elengedett kényszerek jogi-hatalmi fenntartásáért folytat utóvédharcot" (nem engedélyezzük az abortusz-tablettát, az olyan családokat, ahol a szülők nincsenek összeházasodva, nem tekintjük családnak). Ezzel a felfogással állítja szembe "Pálferit". "Csupán annyit szeretnék leszögezni, hogy a nyilvánosságot uraló keresztény kommunikációnak Magyarországon is létezik a földi boldogságunkat jobban szolgáló alternatívája." A cikk tehát arról szól, hogy a megváltozott körülményekre a magyar kereszténység is többféleképpen válaszol. A magyarországi kereszténységen (és a katolikus egyházon) belül is van (lenne) alternatívája a KDNP jogkorlátozó, az idő kerekét visszaforgatni kívánó politikájának.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!