Képes lennék minden ember életét átélni

„A VHK zenéjét remekül egészítik ki az általad írott szövegek. Hogyan születnek a dalszövegek? Mi inspirál szövegíráskor?

Hogy mi inspirál szövegíráskor? A zene. Vagy egy álom. Vagy az a vágy, hogy miért akarok zenélni, mi visz rá, hogy zenéljek. Sokszor ezen morfondírozok, hogy mit akar tőlem ez az erő, ami rávisz a zenélésre, és hogy mi is ez az erő. Ezek a gondolatok mindig segítenek, hogy magamra találjak, illetve hogy arra az erőre találjak, ami bennem zenélni akar, és akkor már átadhatom magam ennek az erőnek, és akkor már vígan eregeti rajtam keresztül a csodásnál csodásabb zenéket, rendszerint nagy meglepetésemre.

Több mint 30 éve muzsikáltok már, mennyire nehéz ennyi idő elteltével inspirációt találni?

Nem úgy fogom fel magam, mint a 21. században élő embert. Persze ezt is tudomásul veszem, de elsősorban arra vagyok kíváncsi, miért születtem, mit akar tőlem az élet. És mi ez az élet, mi ez az egész, és hogyan élhetem a legcsodálatosabb életet. Így aztán nem a személyes készleteimből élek, nem a készen kapott tehetségemet merítem ki, hanem folytonos kíváncsiságommal egyre tágítom a határokat, élek. S ha él az ember, frissen vág a szél. Képes lennék mindent átélni, minden ember életét átélni, minden szépséget, fájdalmat, és minden szépség és fájdalom végső értelmét átélni. Legszívesebben belevetném magam egy hatalmas zenei forgószél közepébe. Várom a próbákat, a koncerteket, ugrásra készen, mert hallom, itt peregnek a dobok, s hallanak a Nagy Dombok mögül a túlvilági ütegek lövései, üstdobok dördülései.”