A Fidesz-kormány és a korérzemény

„A GDP-ben mért növekedés imponáló, miközben a társadalmi csoportok jövedelmi átlagának emelkedését nem a felső tíz, de még csak nem is a felső öt százalékban, hanem a népesség 0,1 százalékában (még inkább a 0,01 százalékában) felhalmozódó óriási gazdagodás biztosítja. Ez pedig irdatlan s egyre csak növekvő egyenlőtlenségeket takar szerte a fejlett világban. Az ebből fakadó elégedetlenség és tanácstalan ingerültség kap most hangot az évek óta húzódó globális pénzügyi válság közepette. S úgy tűnik, talán egy újabb, korszakos reccsenésnek vagyunk tanúi, az egyéni önerőre támaszkodó fejlődés hitének megrendülését éljük át, és tapasztaljuk az erősödő követelését annak, hogy az állam szabályozza a piacok működését és fékezze az egyenlőtlenségek növekedését.

Amire jutottam tehát – hogy érteni véljem a Fidesz-kormány államkollektivista, nemzeti népközösségben való érvelését –, az az, hogy egy etnikai, nemzeti kollektivitás mozgósításában keresik – és kinyilvánított hitük szerint találták meg – az aktuálisan érzékelt bajokból a kiutat. Ez a szemlélet az, amely a kormány által vezérelt politikai szerkezetünk működési módját alapvetően befolyásolja. Vagyis korántsem csak inkompetenciáról és nem is feltétlenül rosszakaratról van szó – amit politikai ellenfélről ab start feltételezni szokás –, hanem inkább javító szándékok és konok kártevésekbe forduló, zűrzavaros átszervezések kevercsében megnyilvánuló korérzeményről.

S mivel a politikailag feszítő társadalmi egyenlőtlenségek nem tűntek el, s az érzékelt problémák még enyhülni se látszanak, a kormányerők hangsúlyosan az elkövetkezendő történelemre hivatkoznak. Amint a kormányfő hangoztatja: a történelem fogja igazolni tetteiket. Csakhogy a történelem még soha senkit és semmit nem igazolt. Igazolni tetteket és személyeket történelmileg csak a történészek szoktak – jobbára egymással szöges ellentétben.”