Kongresszus előtt

„Az LMP-nek tárgyalásokat kell kezdenie azokkal a demokratikus ellenzéki erőkkel, akik szintén az Orbán-rendszer ellen akarnak fellépni. Igen: sok dologban nem értünk egyet, sokszor nagyon másképp látjuk a világot, de nagy valószínűséggel most van pár olyan minimumcél, amiben egyet tudunk érteni. Ha ez így van, akkor pedig kötelességünk beszélni egymással, megpróbálni közös nevezőre jutnunk. Azért is, hogy tisztázhassuk: a cél kettős. Orbánnak mennie kell, de 2010 nem jöhet vissza. Mert szembe kell néznünk azzal, hogy minden történelmi jelentősége ellenére az 1989-ben kialakult jogállam alapvető hiányosságokban szenvedett, súlyos hibákra épült. Gondoljunk csak az elszúrt spontán privatizációra, a reménytelenségbe taszított tömegekre, a társadalmi felemelkedés lehetőségeinek teljes hiányára, az »érinthetetlenek« sorozatos mutyijaira, a folyamatos »ki az igazi magyar« sárdobálásra, és a mindezt kísérő, nagyképű »mi mindent jobban tudunk« tempóra, az emberek végtelen hülyének nézésére.

Ezért kell a párbeszéd. Nincs más út, mert a Fidesz saját magára szabott választási rendszerének vastörvényei ezt kényszerítik ki.  Úgy gondoljuk, hogy vannak olyanok (pl. Együtt 2014), akikkel több dologban is elképzelhető, hogy egyetértünk. Velük akár szorosabb együttműködést is lehetővé tesz a javaslatunk. Azokkal pedig, akikkel főleg az Orbán-rendszer leváltása jelenti a közös pontot, a kétharmad elérése érdekében a választási rendszer adottságai mentén kialakított legszükségesebb együttműködést tartjuk a megoldásnak. Úgy látjuk, hogy ez az a konstrukció, amivel legjobban képviselhetjük a fenti kettős célt.”