„Ma ülnek le tárgyalni a kilépett politikusok delegációjával az együttműködés lehetőségeiről, a frakció közös fenntartásáról. A platformisták erősebb pozícióban vannak: ha nem egyeznek ki, kilépnek, s megszűnik a frakció. Lesz megegyezés?
A kongresszus arra kérte a tárgyalódelegációt, hogy kiemelt szempont legyen egy olyan parlamenti helyzet elkerülése, amely nem kizárólag az LMP-t képviseli; ez világos mandátumot ad a tárgyalásokra. Van mozgástér, de az első feladat az, hogy felmérjük az igényeket azzal kapcsolatban, hogy ki mit akar csinálni és vállalni a parlamenti munkában. A frakció működőképességének megtartása a cél, de szerintem csak a pénzért együtt maradni rosszabb, mint frakció nélkül politizálni tovább. Az Magyarország egyik legnagyobb tragédiája, hogy azt kell mondanunk a politikában: reméljük, nem fognak minket megzsarolni. A zsarolás nem lehet opció senki részéről sem most, sem a jövőben.
Az LMP a képviselőcsoport megtartásában érdekelt, de az is tény, hogy egy hajóban nem lehet kétfelé evezni. A platformisták új pártot, új logót és a zöldbaloldaliság lebegtetésével lényegében egy új politikai irányt hoznak létre, ezért az LMP tagságában jogosan merült fel a mandátumuk visszaadásának igénye. Az LMP, amikor a választók leadták a voksukat, elég nyilvánvalóan azt az utat hirdette, hogy a liberális emberi jogi szellemiséget, a baloldali gazdaságpolitikát és a közösségelvű konzervativizmust lehet és kell szintetizálni. A Lehet Más a Politika hitelét az adja, hogy igenis, lehet pénz és gazdasági hátország nélkül, rengeteg és tisztességes munkával pártot építeni. Ezt a sztorit és ezt a mozgalmat támogatta 2010-ben a választók egy jelentős része. Érdemes tudni, hogy a pártban maradó képviselők közül többen a legutóbbi kongresszus előtt kijelentették: ha alulmaradnak a vitában, akkor vagy benn maradnak a frakcióban, vagy visszaadják a mandátumukat.”