Egyház és média: a sértődés nem segít

„Mire figyel egy egyházi ügyekkel is foglalkozó újságíró?

Már eleve probléma, hogy míg a szakemberképzés során el lehet mélyedni az olyan, hagyományos rovatszerkezetet leképező területeken, mint a politika, a gazdaság, a sport, a kultúra és az életmód, az egyházi vagy vallási terület nem jelenik meg ilyen hangsúlyosan. Pedig itt sem csak egy cikket kell tudni megírni, tudni kell azt is, hogy melyek azok a hírcsoportok, témakörök, sztorik, amelyek be tudnak ágyazódni egy közéleti orgánum keretei közé. A díjkiosztó után több, engem kérdező stábnak elmondtam, hogy arra törekszem, hogy egyrészt eleve találjak olyan egyházi témát, ami eléri egy közéleti hírportál ingerküszöbét, másrészt tudatosan figyelek, hogy olyankor jelenjen meg, amikor a legtöbben el fogják olvasni. Az online médiában már mérhető, hogy melyik napszakban, órában mennyien, kik, milyen híreket olvasnak, s meg kell győzni a főnökeinket is, hogy az adott hír érdekelni fogja az embereket, felveszi a versenyt más hírekkel.

S hogy állja ma az Egyház ezt a hírversenyt?

Az Egyház láthatóan jószándékú. Már látok arra példát, hogy a riporterek és papok, keresztény házaspárok közt csökken vagy megszűnik a sértődöttség egy-egy interjú elkészítése után. Lehet, hogy nem mindenben lesz olyan egy kész anyag, mint azt az Egyház részéről elképzelik vagy keresztény magánemberként nyilatkozó ember vágyik rá, de ekkor is látni kell, hogy mekkora missziós értéke van annak, hogy ők „kötélnek álltak” – még úgy is, hogy meghúzták a mondandójukat terjedelmi okokból vagy átfogalmazták egy kicsit a mondataikat. A megsértődés semmin sem segít, hiúságnak pedig nincs helye. Még jobban nyitni kell mindkét félnek.p