A legszebb vörösök 2012-ből

„Hajdújáráson már otthon éreztem magam, és Oszkárral ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk. Vagyis nem egészen ugyanott, mert 2011-ből gyönyörű borokat mutatott. Sokkal szebbeket, mint korábban. Szépek és tiszták voltak a fehér borok, de az igazán nagy meglepetést vörös tételei, kadarkái okoztak. Akár a szerémi, akár bácskai tételeket kóstoltuk, gyönyörűek, karakteresek, tájjelegűek voltak.

Ilyen kadarka sort, az egész Kárpát-medencében nem találni. Végre egy birtok, ahol borvidék és dűlő kitapintható a kadarkán keresztül! Nem véletlen, hogy a jövőben Oszkár sokkal nagyobb hangsúlyt szán ennek a fajtának. Olyasmi élményt adtak ezek a borok, mint amikor a közhelyek között az ember rátalál egy igazi üzenetre, egy igazi embertől. Hirtelen ébredés, rácsodálkozás. Lélegzetvétel. Ráadásként még átugrottunk Magyarkanizsára a Sagmeister Ernőhöz, aki a Nagy-Sagmeister Pincét vezeti.

Nála is a vörös volt nagy meglepetés, főleg az egyik kékfrankosa. Ahogy Oszkár a kadarkában, Ernő a kékfrankosban keresi a szerémi kibontakozást. Szép kilátások. Hát csak egy rövid bejegyzés volt mindez, mert vagy másfél hónapja ül a lelkiismeretemen a szörnyű nagy adósság, hogy délvidéki örömömet megosszam, s felkészítsem a tisztelt olvasókat: vörösbort kereső szemüket idén a Délvidékre vessék! Nem fognak csalódni!”