„Az év felfedezettje számomra Franz Weninger és borai. Úgy érzem, hogy sikerült közelebb kerülnöm Sopronhoz; borvidékileg értem, persze. Nem mintha eddig nem kerültek volna ki jó borok a pincéből, én voltam lemaradva csupán. Húsz éves fejjel nem nagy bűn. Tokajból leginkább Szilágyi László borai voltak meghatározóak; a Gizella-borokban megtaláltam azt a fajta könnyedséget és kedvességet, amely mégis komoly tartalommal és mondanivalóval rendelkezik.
Bármelyik tétellel szívesen találkoznék újra, akár a Barát-hárssal is, amely karácsonykor emelte az ünnep fényét. Köszönöm! Szabolccsal szerencsém volt bontani egyet életem eddigi legjobb fehérborából; nagy mérföldkőként tekintek erre a délutánra, erre a pillanatra. Remélem összehoz még a sors Szepsy István borával újra, minél hamarabb.
Július másodikán bizonytalanul hosszú szabadságra vonult saját borblogom, jegyzeteimmel, gondolataimmal a Művelt Alkoholista csapatához verődtem. Meghatározó pillanat volt ez is, úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, sokat tanultam, hogy ez tényleg így van-e, azt csak ti tudjátok, ha olvastok. Úgy gondolom, hogy Villány (és a villányi borok) sokkal távolabbra kerültek tőlem, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Új koncepcióm, hogy minél jobb ár/érték arányú borokat fedezzek fel magamnak, és ebben a borvidék nemigen jeleskedik mostanság. Ami jó, az rendkívül drága, ami olcsó, az meg nem jó.
Nem annyira jó. Közelebb kerültek hozzám a fehérborok is: Tokaj, Balaton, Somló, Badacsony. Somlói Apátsági Pince, Váli Péter, Kikelet pince: köszönöm! Jövőre igyekszem tovább haladni a kitaposott úton, de azért igyekszem több komolyabb bort is nyitni. És társaságban kóstolni, mert az sokkal jobb.”