Indul a hajtóvadászat – elsöprő többség támogatja Orbán Viktor bejelentését

A Nézőpont Intézet felméréséből kiderült, nincs olyan vizsgált demográfiai csoport, ahol 85 százaléknál alacsonyabb lenne a kormány céljaival való egyetértés.

A helyesbítés, ez a napi szerkesztőségi harakiri azonban nem mindig a lényegről szól.
„Az interneten a követhető helyesbítési gyakorlat ha lehet, még fontosabb (lenne), mint a nyomdafesték korában: sokkal gyakrabban olvasunk archív anyagokat (pl. az internetes keresőkön keresztül bukkanunk rájuk), mint korábban. Ha valaki mondjuk évekkel később talál rá egy cikkre, és – mint ahogy ez a legtöbb esetben sajnos így van – a szerkesztőség nem közli az olvasóval, mikor, mit és miért helyesbítettek benne, vagy éppen a rossz verzió maradt fent a honlapon, akkor a történelem hibás verziója terjed el, az esetleg kevésbé olvasott valódival szemben.
A helyesbítés, ez a napi szerkesztőségi harakiri azonban nem mindig a lényegről szól. Még a legnagyobb lapoknál is megfigyelhető, hogy általában a kevésbé érzékeny témákban a legprecízebb a helyesbítés – jobb ugye ezen a terepen bizonyítani a pontosság iránti elkötelezettséget.
Craig Silverman az amerikai Poynter Intézet honlapján futó blogjában (Regret the Error), közzé tette az év helyreigazításait. Ezek szerint az Év helyesbítése az Economistban jelent meg. A Bloomberg gazdasági szerkesztősége azért tiltakozott az üzleti hetilapnál, mert az Economist azt találta írni, hogy Bloombergéknél a munkaidő alatt a munkatársaknak még egy fröccs elfogyasztása sem megengedett. (Tiltakoztak, hisz újságírók, és isznak egész nap). Az Economist sajnálkozó helyesbítését úgy zárta: bizonyára részegek voltak, amikor ezt leírták.”