„A most tüntetők nem kívánnak beletörődőek lenni. Úgy tetszik, maguk vették kezükbe sorsuk irányítását. Ez nem csupán a »Nevermore« együttes megénekelte »Reméld a Holnapot!« reménytelen állapota. Ez már a „Tégy, tegyünk érte!« fázisa.
Akik mostanság az utcára mentek, azoknak nem kérdés többé, hogy »a Ma - mire való?« Azokat ezekben a napokban - a számukra történelmi Má-ban - a most születő s jövőt formáló hitük eufóriája vezérli. Azok nem érnek rá olyan piszlicsáré kérdésekkel foglalkozni, mint a tízezer teljes ösztöndíjas hely, a további részösztöndíjas helyek, a diákhitel változó formája, benne az állami szerepvállalás olyan feltételei, mint a közszférában való elhelyezkedés és annak következménye. Továbbá mindezeknek a magánszektorban elhelyezkedőket illető következményei: a munkaadók állta kölcsön, melynek formája a munkaadó számára az állam által biztosított adó- és járulékfizetési kedvezmény, stb.
Itt az ifjúi lélek messze ható közösségi élményéről van szó. Ennek eufóriájáról. Igaz, az eufórikus állapot nem tarthat örökké. Az »anger«-t, a dühöt követi az »after« - az »utáni« időszak. Ez lehet kiábrándult, vezethet közömbösséghez és józan helyzetértékeléshez is. Ám egyesek esetében ennek teljes ellentéte, az anarchikus ellenállás sem elképzelhetetlen.”