Orbán Viktor: A háború két legveszélyesebb hónapja elé nézünk
Orbán Viktor ismét a Kossuth Rádióban beszélt.
Ha Ön és kormánya a becsületesen dolgozó, védtelen emberekkel szemben a gátlástalan hatalmasok pártját fogja, azzal azt bizonyítja, hogy Ön csak egy alkatrész a magyar oligarchák szép új világában.
„Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Azért fordulok Önhöz, mert ami az Ön legszűkebb pátriája, Felcsút környékén zajlik, szöges ellentétben áll azzal, amit az Ön kormánya a nyilvánosságban képvisel.
Pedig, ha valaki a kormánypárti médiából tájékozódik, azt gondolhatja, hogy Magyarországon 2010 óta sokkal jobbra fordult a vidéki emberek, a családi gazdálkodók és közülük is elsősorban az állattartással foglalkozók sorsa. Joggal vélhetnénk tehát, hogy ha egy becsületes, kétkezi munkából feleségével és kislányaival szegénységben élő, generációk óta birkatenyésztéssel foglalkozó juhászember valamiféle helyi hatalmasság gazdagodásának útjába kerül, akkor a kormányszervek és a hatóságok nem nézik tétlenül a kisemmizését. Márpedig, Miniszterelnök úr, az Ön »együttműködőnek« csúfolt rendszerében éppen ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk.
Miniszterelnök úr, mindenki tisztában van azzal, hogy minél feljebb van valaki a hierarchiában, annál inkább Önnek köszönheti pozícióját. Mészáros Lőrincre, Felcsút polgármesterére ez különösen igaz: bizalmi kapcsolatot ápol az Orbán-családdal, gazdasági szálakon is szorosan kötődik Önökhöz, elnöke az Ön kedvenc futballakadémiájának. Nyilván ezzel is összefügg, hogy igen jól szerepelt az állami földbérlet pályázatokon: a környéken minden földet megkapott, amelyre pályázott. Fuvarozó és építőipari vállalkozásából él, mégis a megye számos pontján szorított ki helyi gazdálkodókat a földszerzésből. A hűbérbirtokokat osztó állam Mészáros családját és cégét egy joghézagot kihasználva a maximális 1200 hektárt is meghaladó földmennyiséghez juttatta.
Ennek az új földesúrnak került az útjába a levelünk elején említett juhász, bizonyos Váradi András, aki egyre reménytelenebb küzdelmet folytat a hatóságokkal és a magyar valósággal – gazdasági értelemben az életben maradásért. A juhászata körüli állami legelőket Mészáros Lőrinc kapta meg – legutóbb, amikor Váradi is pályázni próbált egy területre, a kiírást váratlanul visszavonták. Az eddig használt legelőihez vezető utat szintén Mészáros Lőrinc zárta le, a juhai hodálya alól Mészáros Lőrinc kivásárolta a földet és a hodályra bontási határozatot adatott ki. Váradi András mégsem adta fel, nem hajlandó elköltözni a terjeszkedő birodalom útjában álló kis házából. A napokban azonban a polgármester tulajdonában álló Búzakalász 66 Kft. munkásai elhordták, majd beszántották 125 tonna komposztját, amit négy éven át gyűjtött, forgatott és kezelt. Megtették, mert a mai Magyarországon ezt megtehették – a rendőrség még csak jegyzőkönyvezni sem volt hajlandó a juhászt ért károkat, és nincs helyben olyan ügyvéd, aki merné vállalni, hogy szembemegy az »ország második emberével«. Így aztán az Ön földesura szép lassan, puszta mohóságból ellehetetlenít egy szegény embert és családját, aki évtizedek óta él ezen a kis településen, és aki eddig szerényen, de fenntartotta magát a gazdálkodásából.
Miniszterelnök Úr, nem nézheti tétlenül, ahogy egy oligarcha lépésről–lépésre, a hatóságok cinkos összejátszásával megfojt egy szorgalmas, de védtelen gazdálkodót, akinek gyermekei vannak. Ön nem ezt ígérte az országnak, nem ezt ígérte a magyar vidéknek! Ha Ön és kormánya a becsületesen dolgozó, védtelen emberekkel szemben a gátlástalan hatalmasok pártját fogja, azzal azt bizonyítja, hogy Ön csak egy alkatrész a magyar oligarchák szép új világában.
A jó kapcsolatokkal rendelkező új földesurak az ország számos pontján bánnak így a megélhetésükhöz ragaszkodni próbáló gazdákkal. Ezt az ügyet az teszi mégis különössé, hogy a szégyenletes események az Ön által alapított labdarúgó-akadémia szomszédságában zajlanak, ahol egyre nehezebb különválasztani a Puskás Akadémiát működtető alapítvány, Mészáros Lőrinc és az Orbán-család összefonódó érdekeltségeit. Értjük, hogy ebbe a képbe nem illik egy politikai támasz nélküli, szegény juhászember – de az már az ország szégyene, ha emiatt mindent el kell veszítenie.
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Önnek választania kell, hogy a szegény gazdálkodók, a mindennapi megélhetésükért küzdő állampolgárok, vagy az új földesurak, a hatalmukkal visszaélők oldalára áll-e. Ha igaz, amit a kormánya naponta állít magáról, akkor nem hagyhatják, hogy Váradi Andrást és családját tönkretegyék. Ha nem igaz, akkor Mészáros Lőrinc ezúttal talán győzhet, Önök viszont veszíteni fognak – legkésőbb 2014-ben.
Tisztelettel várom mielőbbi válaszát.”