Ingyen, de miből és kinek?

„Szép dolog az értelmiségi lét, az életen át tartó tanulás, az egyetemre járás, és elég kényelmes is. Ha pedig az ember csak mímeli, akkor sokkal kényelmesebb, mint a valódi munka, csak éppen nem hasznosabb. Tandíj nélkül lébecolni 8-10 évet a campuson, csüngeni az állam csecsén, az volt ám az igazi élet! Sajnos ez már csak a múlt, ma már legfeljebb 6-7 évet lehet így átvegetálni egy olyan egyetemi szakon, amely jobb esetben sosem fog megélhetést biztosítani az elvégzőjének, rosszabb esetben nem is érdekli őt. A helyzet az, hogy a bölcsészetnek csak akkor van értelme, ha az ember a képzés eredményeként valóban megtanul önállóan gondolkodni azon a tudományos szakterületen, amelyet választott. Középszerű jogászokkal és közgazdász-menedzserekkel tele van az álláskereső rovat, nem kellenek. A silány újságírók sajnos általában valakinek a valakijei, s így gyakran akár egészen az Indexig jutnak, de ahhoz sem kell egyetem, hogy valaki egy fogalmazni és helyesen írni képtelen, műveletlen okostojás legyen. Egyetem csak a legjobbaknak kell.”