„Ami körülüttünk most zajlik, az kultúrateremtési kísérlet a rezsim beágyazódása érdekében. Az alkotmányozás megünneplésére („tiszteletére“) rendezett Hősök, királyok, szentek című kiállítás látványosan az volt. A kormányzat a Magyar Nemzeti Galériában (MNG) akarta látni önmaga apoteózisát, historikus művek tükrében, az alkotmányozást (az Alaptörvényt) a magyar történelem sorsfordító, nagy eseményeinek sorába emelve. Ha hosszú távra akarunk berendezkedni, ahhoz nem elég a parlamenti többség, ahhoz a történeti-kulturális igazolások rendszerét is meg teremteni. Ilyen az iskolai irodalomkönyvek átírása, a sokat emlegetett Wass-Nyirő-Tormay hármasnak a Nyugat irodalmi tradíciójával egyenrangúvá tétele. Ilyen a Kerényi-sorozat is. Az Alaptörvény díszkiadása számára megrendelt képzőművészeti alkotások sora is, amelyek nemcsak a díszkötetbe kerülnek be, hanem a kezükbe kapják érettségiző gyerekeink is, s bemutatják őket az MNG-ben és orszászerte egy utazó kiállítás keretében.
Én ebbe a sorba illeszkedőnek látom mindazt, ami ma a kultúra intézményeiben zajlik. Az állam bevonul: a kormányerők kulcskérdéssé tették az intézmények birtoklását. Az MNG-t és a Szépművészetit összevonják, múzeumi központot álmodnak, közben a Nemzeti Színházat, az Operaházat és a Műcsarnokot fétis-helyszínekké avatták, az Opera élére maga a miniszterelnök nevezett ki biztost.”