Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az országot ismerjük. Most már azt a tömegtüntetést is, amelyet a Hit Gyülekezete szervez. Ez egy pontosan megkoreografált, a spontaneitásnak, az őszinte érzelmeknek semmiféle teret nem hagyó műtermék volt.
„Ilyen ország, ilyen tömegtüntetés.
Az országot ismerjük. Most már azt a tömegtüntetést is, amelyet a Hit Gyülekezete szervez.
Szegő Anna olvasónk a helyszínen is érzékelte azt, ami a tévéközvetítésből üvöltött. Hogy ez egy pontosan megkoreografált, a spontaneitásnak, az őszinte érzelmeknek – dühnek, felháborodásnak, tetszésnek, lelkesedésnek, szóval mindannak, ami egy tömegtüntetést éltet – semmiféle teret nem hagyó műtermék volt, nyilván a Hit Gyülekezete nagyobb dicsőségére és politikai érdekeinek megfelelően.
Láthatóan kivezényelt és központilag vezérelt tapsolók és tetszésnyilvánítók – mintha mindegyikük fülében ott lett volna a titkos fülhallgató, amelyen megkapják az utasítást, mikor kell és hogyan tetszést nyilvánítani vagy éppen a Jobbiknak »oszolj«-t kiáltani –, egy Fidesz-nagygyűlést megszégyenítő mennyiségben nemzeti zászlócskák, gépies egyhangúsággal és szünet nélkül lengetve, a kamerák látóterében hangsúlyosan fiatal emberek (kivéve Hegedűs Zsuzsa Orbán-tanácsadót), a megfelelő pillanatban dobpergés, és a rengeteg, náciellenes jelszavakkal teli tábla mellett egy, csak egyetlenegy név az egyik táblán, Rogán Antalé (»Respect Rogán!«).
Sohasem láttam még ilyet. (Azaz láttam, a régi május elsejékről készült híradófelvételeken.)”