Mindennapi keresztényellenesség

„A HVG legutóbbi címlapsztorija a totalitárius diktatúrák zsigeri keresztényellenességét villantja fel. »Unokáink is fogják bánni« című, név nélkül közreadott cikkében a gazdasági (?) újság a Szabad Népet megszégyenítő módszerességgel leplezi le a klerikális reakció – ezúttal a közoktatást sújtó – mesterkedéseit. Az »oknyomozó” szerző ugyanis a Google segítségével kimutatta, hogy a januártól hatályos új oktatási törvény alapján hivatalba lépő 198 tankerületi felügyelőből 15, azaz tizenöt »nyilvános felekezeti kötődéssel« rendelkezik. Az írás kifejezett gyengeelméjűsége miatt (a listára kerülést énekkari szereplés éppúgy megalapozhatta, mint egyházi intézményben való oktatás) a Pulitzer-díj esélyeinek latolgatása egyelőre korainak tűnik. (...)

A HVG listázásával kapcsolatban néhány napig tartható lett volna egy olyan jóhiszemű magyarázat, hogy talán »csak« műveletlenségből eredő túlkapásról, a politikai propagandista elvakultsága okozta tapintatlanságról van szó. Az újság főszerkesztő-helyettesének megszólalása azonban minden kételyt eloszlat: a vallást magánügynek, azt viszont »egy szekularizált országban közügynek és alapvető elvárásnak tekintik, hogy az állami közoktatást ne politikailag elfogult, illetve a vallásos nevelés iránt elkötelezett vezetők irányítsák«. A régi lemez forog újra: a vallás magánügy, de akiről kiderül, hogy templom közelében járt, egyházi intézménynél dolgozott, vagy akár csak beugrott kisegíteni a református énekkar szoprán szólamát, az bizony ne is álmodjon köztisztség betöltéséről.

Szerencsés kor az, amelyben a felekezet alapján listázó gonoszság nem gyakorolhat az állampolgárok életét befolyásoló közhatalmat. Bízzunk benne, hogy kitart, és mind a tanfelügyelők sorát, mind a közösség szolgálatának más területeit egyre nagyobb számban fogják színesíteni a különböző felekezeti, jószolgálati, művészeti és más társadalmi szervezetek iránt elkötelezett emberek.”