Sokat dolgozó »röghöz kötött« mérnökökre és orvosokra van csak szükség a jövő értelmiségében, mert az ő fejük felett, szakági képzettségük hiánya okán, bármit meg lehet majd csinálni. Nem gondolkodó főkre, hanem okos rabszolgákra van szükség. Ez ma a felsőoktatási keretszámok üzenete. Az egyik utolsó nemzeti értékünk, a kultúránk, a műveltségünk az, ami a jövő számára nem biztosított. Az, amit ma elvesznek a fiataloktól az egy olyan nemzeti erőforrás, amit száz évvel ezelőtt építettek, azért, hogy legalább ezen az ajtón biztosított legyen a túlélésünk a barátok nélküli Európában. Így azonban, fokozatosan, kínok közt, diákhitellel és szülői mártír-finanszírozással lassítva, de becsukják az orrunk előtt ezt az ajtót. Az utolsó ajtót, mely nagyságot garantált a magyaroknak, a Nobel-díjasokon, a találmányokon és a kutatási sikereken, valamint a féltve őrzött gazdag kultúrán keresztül. És ha ez az ajtó végleg becsukódik és már semmilyen fény nem szűrődik be rajta, akkor látjuk majd meg, hogy az oktatás és műveltség fénye nélkül a kultúrfölény ritka de gyönyörű virágai is mind szirma-vesztetten fordulnak majd a föld felé.