„Hozzájuk hasonló figurák sora jellemzi a polgári civilizációt számomra, olyanok, mint Tulassay professzor, Paczolai és Szalay alkotmánybírók, de egyszeri médiamunkások is, mint Balavány, vagy ha közelebb megyünk a politikához, Prőhle Gergely külügyi államtitkár, vagy Szócska Miklós, akit több évtizede mondhatok barátomnak. Külön drukkolok Szalma Botondnak, aki a végképp tönkrevert KDNP-t próbálja megmenteni - legalább olyan lehetetlen küldetés, mint az enyém az LMP-ben... Ma már fájó szívvel, de nem tudom idesorolni Navracsics Tibort, aki ikonikus alakja volt a polgári politikai kultúrának, de azzal, hogy nem állt fel (legkésőbb az azeri gyilkos ügye kapcsán) és nem tisztította meg nevét attól, amit az Orbán kormány művel, sajnos, lényegében megtagadta a polgári erények egyik legfontosabbikát: az értékek melletti bátor kiállást. (Még nem olvastam Ungváry Krisztián új könyvét, de az általa elmondottak alapján jelentős részben erről a kiállásról is szól.) Az Ungváry család maga is érdekes: a papa gyurcsányista árokásó, míg Krisztián jobban hasonlít egy igazi 20. századi polgárra, mint apja, aki abban a korban is élt.
Hasonlóan szomorú veszteségnek tűnik Lánczi András, egykori hódolójaként nehéz szívvel néztem az elmúlt 2 évbeli megnyilatkozásait. Ugyanakkor megértek minden csalódottat, sokat vártak és nagyot estek, ezt nehéz és hosszú lesz feldolgozni, de kivárjuk, a türelem is polgári erény :)
A polgári civilizáció legkiemelkedőbb alakja az elmúlt 20 évből kétségtelenül Sólyom László. Ha az életműve nem lenne elég ennek bemutatására, a későn ébredőknek elég csak az aszófői beszédet elolvasni. Közösség, ünnep, összetartozás, az életünkben beállt változások elemzése, az alkotmányos kultúra fogalmának hétköznapi nyelvre fordítása. Sólyom minden gesztusa - a vitathatók is - egy polgár gesztusai.”
