Ennyi

„Ezután újra eszembe jutott Sípos Ete Álmos cikke, és még igazságtalanabbnak találtam. Hogy elmondjam, miért, hadd térjek vissza az előbb alkalmazott Énekek éneke – Korintusi levél párhuzamhoz.

Nyilvánvaló, hogy a Korintusi levél konkrétan, sőt, definitív módon beszél Krisztus és az egyház viszonyáról – ahogy az is, hogy az Énekek énekének az is nagy küzdelmébe került, hogy bevegyék a kánonba, mert sok tanító úgy vélte, hogy túl sok magyarázatra van szükség ahhoz, hogy ezt a viszonyt belelássuk. És – horribile dictu! – még ezek után is igencsak valószínű, hogy az Énekek éneke még allegorikusan magyarázva sem elég »hitvallásszerű«, és egészen bizonyosan nem »komoly református«.

Nem az, mert nem is akar az lenni. Nem az Énekek éneke a »teljes írás«, ahogy A fiú sem a református egyház kinyilatkoztatásainak összessége. De lehet egy jel, ami elindít valamerre. Egy nyíl. Vagy talán egy kérdőjel – az eddigi életem mögé.

És itt visszatérhetek a levelem elejére: én ezt a kérdőjelet hiányolom a legjobban az egyházi emberekből. Az önmagam igazsága, a teológiai látásom helyessége mögé helyezett kérdőjelet. Itt mindenki mögött felkiáltójel van, amelyek aztán kiabálós harcra feszülnek egymás ellen.”