Ahogy a Biblia mondja: az élet egyetlen értelme másokért élni, ha másképp nem, hát focizz nekik
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
A mi elcseszett vagy nem elcseszett életünk, múltunk, történelmünk, áhítatunk, szakralitásunk és Margit hidunk a miénk, és éppen Ascher Tamás ellenére az.
„Ascher Tamást hallgatom a Klubrádióban. A műsorvezető, Szénási Sándor megágyaz a hangulatnak, amikor az »udvari kultúráról« kérdezi Aschert. Ascher válaszol: az udvari kultúra a giccs. És az áhítat, a szakralitás, eh, vacakság! – mondja. Majd így folytatja: nézzék meg a felújított Margit hidat, édeskés, giccses és túldíszített.
Nézem a felújított Margit hidat. Éppen, mióta felújították. A felújítás amúgy esetünkben azt jelenti, hogy visszaállították eredeti állapotában. Ascher szerint az áhítat és a szakralitás giccs, az eredeti Margit híd pedig édeskés és szintúgy giccses. Amiből következik, hogy éppen ilyen a Parlament, a vár, a Mátyás templom, a Halászbástya, a Bazilika, a kisföldalatti, a Hősök tere – mindaz, amiért a turisták idejönnek, s mindaz, ami nekünk tetszik. Édeskés és giccses és áhítatos és szakrális a múltunk, a történelmünk, az egész elcseszett életünk. Onnan nézvést, ahonnét Ascher nézi, nyilván az. Még csak a nézőpont legitimitását sem vonom kétségbe. Csak szeretném leszögezni, hogy mindez semmilyen konzekvenciával nem jár ránk nézve. Még egyszerűbben fogalmazva: a mi elcseszett vagy nem elcseszett életünk, múltunk, történelmünk, áhítatunk, szakralitásunk és Margit hidunk a miénk, és éppen Ascher ellenére az. Ettől szép ez az egész, ettől kultúrkampf a kultúrkampf.”