A kormánypártok által tavasszal beígért Nemzeti Emlékezet Bizottsága azóta sem állt fel, híre-hamva sincs. Az amúgy is erősen pótcselekvés-gyanús intézmény hiánya nem is olyan nagy baj, a Fidesztől ennél jóval határozottabb fellépést várna törzsbázisának egy jelentős része. Ha a valóban igazságtalan előrehozott nyugdíjazások esetében megvolt a bátorság a radikális problémamegoldáshoz, ugyanez legalább annyira elvárható ebben az esetben is.
Huszonkét év telt el a diktatúra bukása óta, de a mai napig nem tudjuk, kik és milyen pozícióban szolgálták az elnyomó rendszert? Ki tartott, és kit tartottak? Néha felbukkan egy-egy újabb név a különféle hármas ügyosztályok hálózatából, de ez teljesen esetleges. Pedig ezt a – kétségkívül fájdalmas – szembenézést nem lehet megúszni. Teljesen jogos Schiffer András kérdése:
„Meddig akarják azt eltűrni, hogy ma Magyarországon boldogan okíthatja akár Önöket is, minket is a tévé képernyőjéről több olyan ember, akinek pontosan tudjuk a rovott múltját, pontosan tudjuk, hogy különböző állambiztonsági hatóságokkal, adott esetben nem csak magyar hatóságokkal működött együtt, ma pedig demokráciáról tartanak kiselőadást?”