Huszonkét év telt el a diktatúra bukása óta, de a mai napig nem tudjuk, kik és milyen pozícióban szolgálták az elnyomó rendszert?
Hétfőn a parlament ismét leszavazta Schiffer András Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről című előterjesztésének tárgysorozatba vételét. Az indítványt az LMP, a Jobbik és az MSZP(!) jelenlévő képviselői kivétel nélkül támogatták. A Fideszből igennel szavazott Ángyán József, Bencsik János, Boldog István, Braun Márton, Font Sándor, Koszorús László, Kovács Ernő, Kulcsár József Ferenc, Papcsák Ferenc, Riz Levente, Simonka György, Szólláth Tibor Zoltán, Szűcs Lajos, Tóth József és Turi-Kovács Béla, a KDNP-ből Hargitai János, Michl József, Stágel Bence és Varga László. Mind a 146 nemszavazat a Fidesz és a KDNP soraiból érkezett. A DK képviselői – a tartózkodó Vitányi Iván kivételével – nem szavaztak (ami ad egy kis pikantériát Gréczy Zsolt idevágóbejegyzésének).
Az IndexVideó szépen összefoglalta a szavazás előzményeit:
A kormánypártok által tavasszal beígért Nemzeti Emlékezet Bizottsága azóta sem állt fel, híre-hamva sincs. Az amúgy is erősen pótcselekvés-gyanús intézmény hiánya nem is olyan nagy baj, a Fidesztől ennél jóval határozottabb fellépést várna törzsbázisának egy jelentős része. Ha a valóban igazságtalan előrehozott nyugdíjazások esetében megvolt a bátorság a radikális problémamegoldáshoz, ugyanez legalább annyira elvárható ebben az esetben is.
Huszonkét év telt el a diktatúra bukása óta, de a mai napig nem tudjuk, kik és milyen pozícióban szolgálták az elnyomó rendszert? Ki tartott, és kit tartottak? Néha felbukkan egy-egy újabb név a különféle hármas ügyosztályok hálózatából, de ez teljesen esetleges. Pedig ezt a – kétségkívül fájdalmas – szembenézést nem lehet megúszni. Teljesen jogos Schiffer András kérdése:
„Meddig akarják azt eltűrni, hogy ma Magyarországon boldogan okíthatja akár Önöket is, minket is a tévé képernyőjéről több olyan ember, akinek pontosan tudjuk a rovott múltját, pontosan tudjuk, hogy különböző állambiztonsági hatóságokkal, adott esetben nem csak magyar hatóságokkal működött együtt, ma pedig demokráciáról tartanak kiselőadást?”
Ceterum censeo: nyilvánosságot az ügynöklistáknak!
A plenáris üléseken több volt a politikai színjáték, mint a kézzelfogható eredmény a Parlamentben. A Tisza-kormány első hete megmutatta: a vitákban nincs hiány, a kormányzásban viszont annál több a kérdőjel.
Gesztusokban és deklarációkban kifejezetten gáláns és nagyvonalú lett hirtelen az Európai Bizottság.
A Fideszben még nem döntöttek arról, hogy kiket delegálnak a megüresedett képviselői helyekre.
Székesfehérvár polgármestere tiszta vizet öntött a pohárba, miután Navracsics Tibor egy interjúban arról beszélt, hogy el tudná képzelni őt a Fidesz 2030-as miniszterelnök-jelöltjeként.
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Nem mintha bárki meglepődött volna azon, hogy a kibukott oroszkollaboráns állampárt ellenzékben hirtelen elkezd aggódni a szabadságjogokért.
Kardos Péter 1936-ben született és 1971-ben avatták rabbivá és a következő évben a Zuglói Körzetbe került, ahol mostanáig tevékenykedett.
Az iskola feljelentést tett, a rendőrség pedig vizsgálja a vajdasági magyar közösséget megrázó incidenst.
