A hazugság árnyai az óvodákban

„Hogy mi ezzel a gond? Hát egyrészt az, hogy a szülő nem dönthet sarja sorsáról. Hiába ismeri gyermekét, hiába érzi, hogy jó képességei ellenére például érzelmileg nem alkalmas még az iskolai létre (amit az óvodában nem feltétlenül észlelnek), ebben a cseppet sem lényegtelen kérdésben meg nem szólalhat, kuss a neve: Állam bácsi bevonultatja a 6 évest, mint anno a lekonyító brómos tea Honvédsége a pelyhedző állú, folyamatos merevedéssel küzdő, sorköteles ifjakat.

Na és akkor mi van, régen is 6 évesen mentünk iskolába! - mondhatják erre sokan gyermeki naivitással, csakhogy ez nem az egyszeregy, hogy egyszerű legyen: a (csoport)kép ennél bonyolultabb. Ez a szabály eddig ugyanis nem élt (sem az idén, sem tavaly), vagyis a jövő évi elsős osztályok tele lesznek 7-7,5 éves lurkókkal, s közéjük kell majd behajítani a 6-6,5 éves gyerekeket. Talán még a nyolc osztályt sem végzetteknek sem kell külön magyarázni, milyen sokat jelent ebben az életkorban 1-1,5 év korkülönség: a kicsik olyan hendikeppel (mínusszal) indulnak majd, amekkorát még az MTA doktorai is csak nehezen tudnának ledolgozni.”