Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Mire is jó a Twitter? Egy biztos: az amerikai és a brit média imádja a Twittert. Ha követsz néhány ismert újságírót, hamar rájössz miért.
„A twittelők közösségét némileg megzavarta egy @ConfortablySmug néven twittelő, folyamatosan különféle rémhíreket terjesztő figura. Smug korábban sem volt ismeretlen, 6500 követője között szép számmal akadtak újságírók is. Ennek oka ugyan nem a tőle származó információk pontosságában, sokkal inkább azok viccességében rejlik. (Magyarul: a @ConfortablySmug egyfajta amerikai Hírcsárda). A @ConfortablySmug a hurrikán ideje alatt is ontotta a »híreket«, amik közül nem is egyet tömegesen terjesztettek tovább az emberek. (Újságírók is.) Csak keveseknek tűnt fel, hogy a »Barack Obama azt tanácsolja az élelem nélkül maradóknak, hogy egyék meg a kutyájukat« és hasonló ökörségek nem lehetnek igazak. (A témát alaposan feldolgozta a Guardian, a Poynter és persze még számos másik lap.)
A tanulság viszonylag egyszerű: Mióta létezik az internet, az újságírók arról vitatkoznak, mennyire ellenőrizhetők az internetes források. Nyilván ellenőrizhetők, csak meg kell találni az ellenőrzés módszereit. Ma már sokan visszasírják az információk közzétételének azt a sebességét (lassúságát), ami az évezred elején még elviselhetetlenül gyorsnak tűnt. Korábban csak a legnagyobb lapok között létezett a hírverseny, ma már a Facebook és a Twitter felhasználói is versengenek az elsőbbségért. A RT, vagy a Share/Megoszt gombok megnyomása előtt nem árt kicsit gondolkodni. Aki ezt megtette, percek alatt képes volt leleplezni Shashank Tripathit, a @ConfortablySmug profil mögött álló 29 éves pénzügyi elemzőt is. Hülyének lenni, mindent beszopni persze egyszerűbb.”