Unortodox adósság

„Az elmúlt napokban a gáz- és az árampiaci szereplők is megkongatták a vészharangot. Mindkét iparág az alacsony, központilag meghatározott árakra panaszkodik. A Pénzcentrum cikkében ezt így foglalták össze: »A földgáz beszerzési árát Moszkvában, míg a hazai értékesítési árat egy budapesti minisztériumban határozzák meg«. Nem nehéz kitalálni, hogy a »budapesti minisztériumban« meghatározott érték a beszerzési és szolgáltatási ár alatt van.

Adódik a kérdés, hogy mi lesz ennek a következménye. Az Index írásának címe szerint »két-három év, és jöhetnek az áramkimaradások«. Furcsán hangzik, hisz ez nem jellemző Magyarországon. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a cégek veszteségeiket minimalizálandó, nem hogy nem fejlesztik az infrastruktúrájukat (ami az előrejelzések szerinti középtávú keresletnövekedés miatt szükséges lenne), hanem a már meglévőt sem tudják karbantartani. Márpedig az infrastruktúra amortizálódik, és bár annak felújítása/pótlása eltolható, valamikor meg kell lépni, különben nagyobb problémák léphetnek fel a szolgáltatásban. Ekkor viszont ezek költsége egyszerre, nagy összegben jelentkezik, amit végül úgyis közvetlenül a díjban, vagy közvetve adók formájában a fogyasztók fizetnek meg. Vagy a felújítás elmarad, és olyan állapotok lesznek, mint amit naponta tapasztalunk a matuzsálemi korban lévő buszok lerobbanása, az 5 km/h-val közlekedő metrók és a rendszeres pályahibák miatt késő vonatok esetében.

Habár az Orbán-kormány harcot hirdetett az államadósság mutatója ellen, valójában nem változtatott az előtte lévő kormányok populista, a valóságtól elrugaszkodó politikáján. Sőt, új szintre lépve ezen a létrán, már a gazdaság alapját adó bankokat és cégeket sarcolja. Ezek mellett nem olyan feltűnő, de közben cselesen - az államadósságba nem beleszámítandó, a közszolgáltatások infrastruktúrájának felújításának elmaradásából keletkező amortizációval és a szükséges befektetések megfojtásával - egy új eszközt talált a jövő feléléséhez.”