Hiába döntött az LMP többségi szavazással a párt stratégiájáról, a harc tovább folyik: az alulmaradt képviselők, illetve a baloldali és liberális sajtó megkérdőjelezi demokratikus úton meghozott döntésük helyességét, mintegy annak leendő felülírására szorgalmazva az ökopolitikai parlamenti pártot. A retorika igen egyszerű, egyúttal a Népszava figyelmébe ajánlott: „aki nincs velünk, az a Fidesszel van”. Ez a kialakulóban lévő új politikai kultúra alapállása azokkal szemben, akik nem kívántak egy szekértábort létrehozni a levitézlett balliberális erőkkel, hanem továbbra is a megalakulásukban nagy szerepet játszó eszme mentén szeretnék megszólítani a választókat: ők más politikát akarnak tovább vinni, mint ami eddig jellemző volt Magyarországra.
Ezen szellemiség mellett állt ki múlt hétvégén a Lehet Más A Politika kongresszusa, igen szoros, 84-77 arányban felülkerekedve az Együtt 2014-gyel való egybeolvadást szorgalmazókon. Tiszta ügy, a többség ezt akarta, a bázis-, de mindennemű demokráciában ez így szokás. De ne legyünk naivak: a baloldali tábor éppen azért hívatja magát demokratikus ellenzéknek, hogy onnantól – csináljanak bármit – azok maradjanak, és ne kelljen minden egyes piti döntésük esetében mérlegelni: most ez akkor kötődik a demokrácia szent eszményéhez avagy sem?
Így eshetett meg az a különös transzformáció, hogy az a bizonyos 84 szavazat átváltozott egyetlen eggyé: Schiffer András akaratává. Ő döntött, ráadásul nem is akármilyen módon: meggyőzött jó néhány embert a pártjából, hogy az önállóság a továbbiakban gyümölcsöző is lehet. Az LMP korábbi frakcióvezetője tehát arra a demokráciákban hallatlan lépésre vetemedett, hogy a szavazók nagyobb részének (őket innentől az egyszerűség kedvéért hívjuk csak birkáknak) sikeresen artikulálta a saját elképzeléseit, és a küldöttek aztán hajlandóak is voltak mellette letenni voksukat. Hallatlan!
Meg is indult hát a bomlasztás belső és külső úton: Scheiring Gábor, az LMP gazdaságpolitikusa úgy ítélte meg, hogy a másik oldal által megszavazott irány bűnnek minősül (és mint tudjuk, bűnös választásra nem illik szavazni); Karácsony Gergely szerintaz önállóság mellett állók tévednek (és egyúttal fel is adta frakcióvezető-helyettesi posztját, akár csak Szabó Tímea); Jávor Benedek frakcióvezető pedig lemondott, mondván, az elfogadott stratégia ellentétes nem hogy a párt, de az ország érdekeivel is. Dési János a Népszavában kijelentette, hogy az LMP útja innen a pokolba vezet; a Magyar Narancs blogján pedig nyilvánosságra hozták azt az eddig kevesek által ismert tényt, hogy két éve jó szívvel csak az LMP-tagok és azok haverjai szavaztak a zöldpártra.
A reakciókra reagálva gyorsan létre is jött az LMP-n belül egy Párbeszéd Magyarországért névre hallgató platform, amely nyolc országgyűlési és három fővárosi képviselőt tud maga mögött, illetőleg természetesen a Magyar Narancs, a Népszava, a Népszabadság és úgy en bloc a demokratikus ellenzék véleményvezéreinek szimpátiáját. Jávor Benedekék ezzel kapcsolatban elmondták, hogy ők tiszteletben tartják a párt döntését, de. Hogy ők nem kívánnak kilépni a pártból, de. Hogy biztosak benne, a döntést megszavazó küldöttek az ország érdekeit tartották szem előtt. De.