Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az eddig is csapást csapás után elszenvedő magyar tőzsde ezzel az új adónemmel megkapná a kegyelemdöfést.
A budapesti tőkepiaci szereplőket sokkolta a parlamenthez csütörtökön beterjesztett bizottsági javaslat, miszerint az értékpapírok forgalmára is vonatkozna a tranzakciós illeték. Az eddig is csapást csapás után elszenvedő magyar tőzsde ezzel az új adónemmel megkapná a kegyelemdöfést, így 1919 (a Tanácsköztársaság államosítja a Tőzsdepalotát) és 1948 (Rákosiék bezárják a tőzsdét és ismét államosítják az épületet) után 2014-ben ismét kiürülhet a pesti parkett. Akár az egész szektor is eltűnhet, több ezer munkahelyet rántva magával, a jelentős tőzsdei cégek, mint az OTP, a MOL, a Magyar Telekom és a Richter pedig valószínűleg a varsói vagy a prágai tőzsdére kényszerülnének.
A változatosság kedvéért ezúttal nem a kormány által kitalált, Brüsszel által gyanakodva figyelt, unortodox megoldásról van szó, épp ellenkezőleg: az Európai Bizottság tavaly szeptemberben javasolta az új adónem bevezetését az EU tagországai számára, a magyar kormány és parlament éppen ezt készül kodifikálni.
A tranzakciós adó ötlete a '70-es években született, James Tobin Nobel-díjas közgazdász javasolta a bevezetését a devizapiaci káros spekulációk megfékezésére. Az adónem időről időre előkerül, de egyedül Svédország vezette be 1984-ben, drámai negatív hatásai miatt azonban idővel vissza is vonták azt. Ezúttal Angela Merkel német kancellár és a korábbi francia elnök, Nicolas Sarkozy volt az adó fő támogatója, Franciaország már be is vezette 100 francia részvényre. Az EU-ban rendkívül éles vita övezi az adónemet, számos ország – köztük Nagy-Britannia és a korábban már említett Svédország is – ellenzi azt (az euróövezetből egyelőre 11 ország vállalta, hogy be fogja vezetni).
Magyarországon a részvénypiaci ügyletek 0,1%-os kulccsal történő adóztatása a jelenlegi forgalom mellett is csak elhanyagolható mértékű, 6 milliárd Ft-os bevételt hozna a költségvetésnek évente. Az iparág ellehetetlenülésével viszont gyakorlatilag egy fillér sem folyna be az államkasszába. Cserébe a kormányzat elesne a Budapesti Értéktőzsde, a brókercégek és a kapcsolódó vállalkozások által eddig fizetett adó- és járulékbevételektől, valamint a szektort szintén terhelő különadótól. A várható mérleg tehát meglehetősen negatív, a budapesti tőzsde szinte biztosan bezárhatná a kapuit az adó bevezetésével. Hogy miért? A BÉT forgalmának 70-80%-át külföldi intézményi szereplők bonyolítják, ugyanis a magánnyugdíjpénztárak eltűnésével a hazai intézményi piac rendkívüli módon összezsugorodott, a magánszemélyeknek pedig csak egy szűk köre kereskedik a tőzsdén. Egy külföldi intézményi befektető jellemzően 0,07-0,08%-os díjat fizet egy-egy magyar tőzsdei ügylet után. Ezekre a tranzakciókra 0,1%-os adót kivetni a brókercégek szempontjából olyan, mintha a 700 Ft-os paradicsom után 1000 Ft forgalmi adót kellene fizetnie az eladónak.
A hazai részvénypiac forgalma az elmúlt években amúgy is jelentősen visszaesett a válság és a kedvezőtlen hazai befektetői környezet miatt. A 2007-ben még napi átlagban 30 milliárd forint forgalmat bonyolító piacon idén már alig napi 5-10 milliárd forintnyi tranzakció történik. A brókercégek és a tőzsde bevételei rendkívüli nyomás alatt vannak, míg a humán erőforrás és az infrastruktúra fenntartásának fix költségei továbbra is magasak.
Mivel a 0,08%-os díjbevételük nem teszi lehetővé hogy lenyeljék az ennél magasabb, 0,1%-os adót, ezért a hazai brókercégek megpróbálhatják áthárítani az adót a külföldi ügyfelekre. Ők azonban ezt aligha fogadnák el, hiszen számos más piac áll rendelkezésükre, ahol adómentesen köthetnek, így a gyakorlatilag négy hazai részvény kiesése nem különösebben zavarná őket. A hazai piac forgalma még a jelenlegi szintnek is a töredékére esne vissza, a jutalékbevételek így már nem fedeznék a BÉT és az értékpapírcégek legalapvetőbb működési költségeit sem.
Mivel az EU-tagállamok saját hatáskörébe tartozik ennek az adónemnek a bevezetése, a hagyományosan is pénzügyi központnak számító London, és az új, feltörekvő Prága és Varsó szinte biztos, hogy nem lépi meg ezt. Sőt, még profitálnak is belőle, hiszen a többi tőzsdéről áthelyeződik a forgalom az ő piacukra. De ha az egész EU kötelezően és egységesen bevezetné az új adónemet (ami a jelenlegi helyzetben szinte kizárt), akkor az amúgy is kedvelt Törökország, az USA és Ázsia szívná el a forgalmat.
A multinacionális cégek vélhetően megtalálják a módját, hogy hogyan kerüljék el ezt az adót. Akinek Csehországban és Lengyelországban van leányvállalata, az átvinné oda az értékpapír kereskedelmet, leépítve a hazai divízióját. A legnagyobb vesztesek így egyértelműen a magyar tulajdonú vállalatok lesznek.
Svédország példája meglehetősen beszédes, ezért érdemes még egyszer visszatérni rá. Az ország 1984-ben már megpróbálkozott ezzel az adónemmel, aminek végül drámai hatásai lettek a tőzsdére nézve. A részvények forgalma a töredékére esett, és nagyrészt Londonba vándorolt, adóbevétel pedig alig folyt be az államkasszába. Évekbe telt, mire a pusztítás mértékét a szabályozók is felismerték, és az adót végül kivezették. Nem csoda, hogy az értékpapírokra kivetett tranzakciós illetékről folyó uniós vitában Svédország ma már egyértelműen az ellenzők táborát erősíti.