„Ennek a feltételezésnek azonban ellentmondani látszik az a meglehetősen megbízható forrásból származó információ, amely szerint a tárgyalásokért felelős miniszter és a vele tárgyaló minisztériumi államtitkár éppen az IMF-től értesült arról, hogy mire ők tárgyalni érkeztek Tokióba az IMF /Világbank éves közgyűlésére, a magyar kormány elindította ominózus sajtókampányát. E forrás szerint Varga miniszter delegációstul a szőnyeg szélén állt és tárgyalásokról ilyen körülmények között természetesen szó sem lehetett. Vagyis a kampány ügyében döntő illetékes (vajon ki lehetett?) még arra sem méltatta a kormánynak az IMF tárgyalásokért felelős tagját, hogy a telefont felemelje és tájékoztassa, hogy megkímélje őt egy kínos blamázstól.
Ez két dolgot jelenthet külön-külön, vagy akár együttesen is: a kormány IMF forgatókönyve korántsem gondosan kitervelt és pontosan végrehajtott stratégia, hanem rögtönzések, ad hoc döntések sora, másrészt, amit látunk, az még csak nem is szín- hanem inkább egy bábjáték. Ez utóbbi viszont érdekes kérdéseket vet fel Varga miniszter személyét illetően: eddigi teljesítménye és megszólalásai alapján a racionális gazdaságpolitikában, a fordulatban bízók bel – és külföldön egyaránt bele vetik (vetették?) bizalmukat. Ám mostanra már sokan gondolhatják, hogy Varga miniszter alighanem nem több, mint a jó rendőr a játékban, vagy ami még rosszabb, tulajdonképpen nem is aktor, hanem csak egy a bábok közül, , amelyeket egy mindenható bábmester mozgat.”