„A parlamenti ellenzék és más, a közvéleményre nyomást gyakorló szervezetek és személyek eleinte még hevesen bírálták a regisztrációt, és alapjaiban kérdőjelezték meg az intézmény és a mögötte felsorakoztatott érvek létjogosultságát. A közéleti viták viszont már jó ideje nem a regisztráció alkotmányos megengedhetőségéről, csupán annak részletkérdéseiről (személyes megjelenési kötelezettség, ügyfélkapu-használat, a regisztráció határideje stb.) szólnak. Ez a fejlemény alighanem kódolva volt: miközben a demokratikus választási rendszer és a méltányos politika versengés hívei nem nyugodhatnak bele a kötelező választási regisztrációba, mivel azt megakadályozni nem áll módjukban, azért is mindent meg kell tenniük, hogy a lehető legtöbb választópolgár regisztrálhassa és regisztrálja is magát a kevesebb mint két év múlva tartandó választásokra. Lehetetlen helyzet.
A részletkérdések vitájában ráadásul éppen a lényeg vész el, hiszen e viták túllépnek azon, hogy az előzetes regisztráció az általános választójog olyan súlyos csorbításával jár, amely alapjaiban ássa alá a választási rendszer demokratikus voltát, akkor is, ha a részletszabályok egyébként megfelelően rendeznék az eljárást.