A választási regisztráció jogfosztás

„A parlamenti ellenzék és más, a közvéleményre nyomást gyakorló szervezetek és személyek eleinte még hevesen bírálták a regisztrációt, és alapjaiban kérdőjelezték meg az intézmény és a mögötte felsorakoztatott érvek létjogosultságát. A közéleti viták viszont már jó ideje nem a regisztráció alkotmányos megengedhetőségéről, csupán annak részletkérdéseiről (személyes megjelenési kötelezettség, ügyfélkapu-használat, a regisztráció határideje stb.) szólnak. Ez a fejlemény alighanem kódolva volt: miközben a demokratikus választási rendszer és a méltányos politika versengés hívei nem nyugodhatnak bele a kötelező választási regisztrációba, mivel azt megakadályozni nem áll módjukban, azért is mindent meg kell tenniük, hogy a lehető legtöbb választópolgár regisztrálhassa és regisztrálja is magát a kevesebb mint két év múlva tartandó választásokra. Lehetetlen helyzet.

A részletkérdések vitájában ráadásul éppen a lényeg vész el, hiszen e viták túllépnek azon, hogy az előzetes regisztráció az általános választójog olyan súlyos csorbításával jár, amely alapjaiban ássa alá a választási rendszer demokratikus voltát, akkor is, ha a részletszabályok egyébként megfelelően rendeznék az eljárást.

Megjegyezzük, hogy az autoriter rezsimek jellemzője az, hogy az ország alkotmányában maradéktalanul elismerik a polgárok alapvető jogait, csak éppen szabad és egyenlő gyakorlásuk elé állítanak önkényes korlátokat.

Az utolsó szó azonban még nem hangzott el. Annak ellenére, hogy az Alaptörvénybe is beleírták az önkényes regisztráció kötelezettségét, mivel az alkotmányos alapelvet sért, az Alkotmánybíróságnak kötelessége lenne azt megsemmisíteni.”