„Az már önmagában véve is meghökkentő, ha egy, saját hitvallása szerint »a személyi szabadság, az emberi méltóság védelmére« felesküdött szervezet az ezeket semmibe vevő huszadik századi diktatúrák fogalmainak és kiszolgálóinak emlékezetére és tiszteletadására buzdít; de a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) minap közzétett blogbejegyzése emellett is hemzseg a rövidlátó csúsztatásoktól és erőltetett képzelgésektől. (...)
Gyakran felmerülő érv, legújabb a kommunista utódpárt hozakodott elő azzal, hogy a törvény csak a kommunista elnevezésekre vonatkozik, és így ez egy célzott támadás a baloldal ellen. Nos, ha valaki figyelmesen elolvassa a törvény szövegét, láthatja, hogy az »XX. századi önkényuralmi rendszerekről« beszél, vagyis mind a nemzeti, mint a nemzetközi szocialista diktatúrákról. Részünkről nagyon örülünk, hogy az országban nincsen náci utcanév, és ma már a Kodály Körönd sem Hitler Adolf tér. A lemaradás a 40 év szélsőbaloldali diktatúra miatt mutatkozik meg kizárólag a kommunista nevekben.
Különös módon igyekszik a cikk védelmébe venni Marxot és Engelst is, mondván, hogy ők XIX. századi filozófusok voltak, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a XX. század utópista diktatúráinak alapítói, Lenin, majd Hitler mennyit merítettek Marx erőszakos forradalmat hirdető műveiből, nyilatkozataiból.
A továbbiakban már kicsit elszalad a ló. Homályos először is az, hogy egy törvény indoklásában egy, a kezdeményezést régóta szorgalmazó párt nevét szerepeltetni miért lenne »nyers pártérdek« A cikk vége felé felhozott példák annyira erőltetettek, hogy az eddigre már biztos vérszemet kapott szerzőnek fel se tűnnek érvelésének buktatói. Attól eltekintve, hogy a törvény szövege nem vonatkozik se a »szocialista« se a »népszabadság« kifejezésekre (én legalábbis bízom a vitás kérdésekben állásfoglalást adó MTA józan ítélőképességében), egyszerűen nem látszik, hogy az ismét démonizált kormányoldalnak mi érdeke lenne pl. az MSZP átnevezése vagy mi köze van egy újság címének ahhoz, hogy mit írnak benne. Jah, hogy az »alkotmányellenesség« keretet le kellett zárni egy »jajj-mi-lesz-a-sajtószabadsággal!« kötelező frázissal? Aha, akkor most már értem…”