„... amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.”
(Platón: Szókratész védőbeszéde)
Ariosto örökbecsű művében, az Orlando Furiosóban – magyarra Őrjöngő Roland címmel fordították – Orlando fegyvertársai elkeseredve tapasztalják, hogy barátjuk szerelmi bánatból kifolyólag elveszítette a józan eszét. Azonban bölcsen tudják, hogy a Holdon található az Elveszett Dolgok Hegye, egy óriási szemétdomb, ahol minden megtalálható; felmásznak hát a holdsugáron, hogy megkeressék Orlando józan eszét. A hegy hatalmas, a munka úgyszólván kilátástalan: eleinte nem is találják, helyette előkerül például a szomszédasszony elveszett becsülete, meg a hadvezér sok-sok elveszített csatája. Hosszú, kemény munka után találják csak meg barátjuk józan eszét. Milyen jó lett volna, ha van valami segítségük a keresés nehéz munkájához.
A tudás gyökerei keserűek, ám gyümölcsei édesek, mondta Arisztotelész; ám élveteg korunk nem szeret ilyeneket hallani, mi már csak az édes gyümölcsöt akarjuk – azonnal. Mint annyi mindenben, itt is a technika siet a segítségünkre, létrehozván az emberi ismeretek habzó kelyhét, a tudás szent Grálját: az internetet. Hogy ennyi sok ismeretbe azután bele ne fulladjunk, mentőövként mellékelték hozzá a guglit. Csodás dolog ez. Néhány szó begépelése és némi kattintgatás után már ott is van előttünk a keresett információ. Hogy tudjuk-e, mit is jelent, az már más lapra tartozik. A dolog Amerikából indult, a gyorséttermek és a gyorsételek hazájából, hiszen olyan ez is, mint a hamburger: két kattintás között egy kis hirtelensült tudás.
*
A tudás, a tudomány 19. századi, önmagáért való szeretete és tisztelete – mikor is szalonkabátban és enyhe félprofilban szakállas urak néztek ránk lombikok és kémcsövek előterében, szigorú tekintetükben az örök boldogság tudományos ígéretével – elhamvadt a két világégés és a forradalmak gyilkos felfedezéseinek tüzében. „A tudás hatalom” kijelentés súlyát az állítás – szintén jogos – megfordítása adja, miszerint „a hatalom: tudás”. Ebben a tudás értékvonatkozásaitól megfosztottan, pőrén áll előttünk, mint az uralom módszereinek tudása, és egyben mint lenézés az uralkodni nem tudók iránt. A hatalom ugyanakkor magában hordja az elidegenedettség aspektusát is, a hatalom játékaiban résztvevők tudott és elfogadott eszközjellegét egymás számára. Tartalmazza továbbá a véletlen-jelleget is, a beleszületés aktusában, mintegy a szerencse forgandóságának tudva be a hatalom és a hozzá szükséges tudás birtoklását. A kopasz, terepjárós, aranyláncosok tudása vált „a tudás” praktikus mintaképévé. A természettudományos gondolkodás legnagyobb problémája nem a módszer tarthatatlanságában vagy a nevetséges szcientista optimizmusban áll, hanem az értéknélküliségben. A hatalom önmaga értéke, a mindig aktív erő diadala a másik erő fölött, egyfajta absztrakt darwinizmus.