Gere Kopár 1997-2009: tíz évjárat legenda

„Kopár, vagy hívhatjuk Koparnak is (a villányi eredetvédelem bevezetésével nem használható a dűlőnév márkanévként, hiszen nem csak a Kopár-dűlőből származik a bor. Egyébként a terjengő hiedelmekkel ellentétben sohasem származott csak onnan a bornak alapot adó szőlő, mindig több dűlő házasítása volt) a magyar borlegendák sorába lépett már bőven a tizedik évjárat előtt. Szükségünk volt ezekre a legendákra, szükségünk volt nagyborokra, nem csak a borászok igénye, de a piac igénye is szerepet játszott ezek kialakulásában.

1997-ben a magyar borászat még éppen csak első szabad évjáratait tölti le. A neves, vagy épp év borászainak is megválasztott borászok is tanulják a szakmát, a nyitottabbak sokat utaznak, tapasztalnak és ültetnek át, hazai környezetbe. Az alapokat már megteremtették, vagy legalábbis jó úton haladnak, Villány ekkor kétségkívül a magyar vörösbor szinonimája. De még nincs igazi csúcsbor, nincs a termékpiramis tetején olyan bor, ami a pincék féltve őrzött kincse lehet. (...)

A Gere-projekt, ahogy összefoglalóan nevezném: vagyis a borászat, a vendéglátás, a szálloda, az étterem, a szőlőmagolaj és még sorolhatnánk, a két évtizedes fejlődés olyan szerves folyamatként mutatkozik, amely talán az egyik legeurópaibb gondolkodást jelenti a jelen Villányában. Magam sem feltétlenül rajongok minden borért, de azt el kell ismerni, hogy az irányváltásokkal, a reagálásokkal a világfolyamatokra itt találkozhatunk általában az elsők között, hogy amit itt létrehoztak, az példamutató. Borvidéken-határon innen és túl. Divatos nem kedvelni a villányiakat, a nagyokat végképp nem illik egyes körökben, de nekem nem csak a telt ház jelzi, hogy azért érdemes még vigyázó tekintetünket ide (is) fordítani.”