Minden este csúcstámadás

„Szeretnék írni Nektek pár sort az előadásaimról...

Sokan kérdezik, hogy mennyire más műfaj az előadás, közönségtalálkozó, mint a tévézés? Nos, ég és föld. Sosem látom a képernyő előtt ülő néző arcát, szemét. Nagyon fontos, hogy egy-egy riportot másfél-kétmillióan látnak, de számomra legalább ennyire fontosak azok a százak, akik eljönnek meghallgatni engem egy könyvtárba, színházba, művelődési központba, vagy például ma este, Salgótarjánban a megyei közgyűlés nagytermébe.
Egy ilyen est két óra hosszú. Ebből 30 másodperc az elején az udvarias taps, újabb 30 annak a felismerése, hogy »jé, ő alacsonyabb, magasabb, fiatalabb, öregebb, pont olyan« mint a tévében, aztán ott van 119 perc, amit meg kell tölteni tartalommal. Olyannal, ami leköti a közönséget, ami kacagtat, elgondolkodtat, reményeim szerint értéket ad.
Minden közönség más és más. Szeretetükért meg kell dolgozni. Ma este Salgótarjánban nem érdekli az embereket, hogy milyen voltam Királyhelmecen és milyen leszek Kassán. Ők ma este jönnek el. Nekik a ma este a fontos. Ahogy nekem is. Minden este csúcstámadás...”