A hülyeség és a szeretet között vékony a határmezsgye

„- Miben kérnek segítséget leggyakrabban ma az emberek?

- Ételért ide a legritkább esetben fordulnak, jellemzőbb, hogy valamilyen – sokszor számunkra is - megoldhatatlan problémával találnak meg. Van, aki lakást szeretne, kivenné a gyerekét az állami gondozásból, nem tudja kifizetni az albérletet, stb. Gyakori az először jövő, de előfordul a visszajáró is, akiről persze az avatott szem hamar látja, hogy »turista«, aki havonta végigjár mindenkit, akitől valamit remélhet. Van, amikor egy jókor adott 20 ezer forint valakinek megoldja minden gondját, máskor semmi sem elég. Rosszul segíteni bűn: könnyű megúszni, túlbonyolítani , esetleg másban segíteni, mint megtalálni a valódi problémát. A hülyeség és a szeretet között vékony a határmezsgye.

- A válság óta érezhetően többen kérnek segítséget?

- A 2008 végén kirobbant hitelválság újfajta problémákat vetett felszínre, hamar kiderült, hogy nagyobb a baj, mint elsőre látszott. Mi az elejétől nem a lakásválságot láttuk a legfenyegetőbbnek, hanem a nyomában kialakuló családválságot. Amikor az ember először éli át otthona elvesztését, természetesen sokk éri, nem tud elvonatkoztatni ettől a kérdéstől. Ha más tragédiákat is átél - elveszti esetleg családtagját, súlyos betegség jön - ráébred, másodlagos, hogy hol lakik. A jelzálogválságnál a lakás került előtérbe, mindenki csak arra koncentrált, hogyan kell megtartani a lakást. A Hitel-S programunk során arra ébredtünk rá, ha csak erre koncentrálunk, apák fogják elveszíteni apa-szerepüket, anyák a magukét és a gyerekek is, egyszóval családválság fenyeget. (...)

- A kormány több eszközzel is próbált segíteni ezeken a hiteleseken.

- A kormánynak ez a dolga, kell segíteni központilag, szükség van univerzális megoldásokra, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a problémák egyénenként nagyon különbözőek, ezért egyénre szabottan kell kezelni azokat. Vannak esetek, amikor mi is »feltesszük a kezünket«, nem tudunk még csak elkezdeni sem segíteni, sokszor a család maga sem tudja megfogalmazni, mi a probléma. A programban nem egy családról az derült ki, valójában saját maguk okozzák a problémát. Csak egy példa: az édesanya együtt él a még egyetemista korú fiával. Iszonyatos nagy anyagi gondban vannak, nem tudják fizetni a hiteleket, ám sem a többdiplomás anyának, sem a felnőtt gyerekének nem jut eszébe, hogy a gyermeknek is talán el kellene menni dolgozni. Ketten könnyedén megoldhatnák a helyzetet, csak a gyereknek nem fél tízkor, hanem reggel hatkor kellene kelnie és dolgozni menni. Ezt valakinek ki kell mondatni vele. Ki kell szakítani őket a verkliből, amibe beleragadnak, és akkor észreveszik, hogy változtathatnak. Hozzáteszem: tovább ronthat ezen a kormány azon üzenete is, mely azt sejteti, mindenkinek tud segíteni, pedig ez nem lehetséges.”