Hogyan fogják megmagyarázni, hogy az a jog, ami a palesztin kontextusban szent és sérthetetlen, a szíriai drúzokat nem illeti meg?
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
Egy nemrégiben még gárdamellényben feszítő fiatalember fején nemsokára talán kipát láthatunk, de korántsem valamiféle megtisztulás, esetleg megvilágosodás, hanem a „biológiai gondolkodás” újabb jeleként.
„Ahová Szegedi Csanád (és vele a Jobbikból szintén kilépő öccse) került, az nem csupán politikai értelemben a senki földje. Minden értelemben az. Nincs miért sajnálni, van miért figyelni. A fordulatokhoz kötődő internetes kommentáradat sem szól másról, mint dühről, agyament spekulációkról, az előítéletek tobzódásáról. A »szenvedéstörténetre«, az eset mögött rejlő tragikumra, annak esetleges tanulságaira senki sem kíváncsi, ami érthető, bárhonnan is nézzük. (...)
A Szegediéhez hasonló trauma vezethet összeroppanáshoz, meghasonláshoz, de a tőről metszett fanatizmus igenis könnyen cserélhet kabátot, hogy az ellenkező irányban menjen tovább, de ugyanazon a csapáson. Ami történik, nem csupán fizikai-egzisztenciális védekezés, hanem újabb kétségbeesett menekülés egy másik zárt közösség felé. Így a csalódás nem temet maga alá mindent. Ismét van miért élni.”