Egy nemrégiben még gárdamellényben feszítő fiatalember fején nemsokára talán kipát láthatunk, de korántsem valamiféle megtisztulás, esetleg megvilágosodás, hanem a „biológiai gondolkodás” újabb jeleként.
„Ahová Szegedi Csanád (és vele a Jobbikból szintén kilépő öccse) került, az nem csupán politikai értelemben a senki földje. Minden értelemben az. Nincs miért sajnálni, van miért figyelni. A fordulatokhoz kötődő internetes kommentáradat sem szól másról, mint dühről, agyament spekulációkról, az előítéletek tobzódásáról. A »szenvedéstörténetre«, az eset mögött rejlő tragikumra, annak esetleges tanulságaira senki sem kíváncsi, ami érthető, bárhonnan is nézzük. (...)
A Szegediéhez hasonló trauma vezethet összeroppanáshoz, meghasonláshoz, de a tőről metszett fanatizmus igenis könnyen cserélhet kabátot, hogy az ellenkező irányban menjen tovább, de ugyanazon a csapáson. Ami történik, nem csupán fizikai-egzisztenciális védekezés, hanem újabb kétségbeesett menekülés egy másik zárt közösség felé. Így a csalódás nem temet maga alá mindent. Ismét van miért élni.”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
A gázai tűzszünettel sem nyugodtak le a kedélyek: az izraeli hadsereg akciót hajtott végre, míg egy arab zsidókat akart ölni.
A rapper időzavarba került.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
Hermész a görögöknél az istenek hírnöke, emellett az irodalom védelmezője is volt. Nem tudom elhessegetni magamtól az érzést, hogy talán ezért volt valami közünk egymáshoz.
Brazíliában az ügyészség eljárást kezdeményezett egy izraeli turistával szemben, mert korábban harcolt az IDF-ben. Mi ennek a jelentősége, és miért ült fel újabb ország az antiszemita vonatra?
Sára Botod szerint teljesen félrevezeti a fővárosi lakókat a főpolgármester.
A jövőben csak a klubjára szeretne koncentrálni.
