Politika, külpolitika, konfliktus

„Az EU helyzete komplexebb problémahalmaz, mint hogy ebben Magyarország az egyedüli »bajkeverő« lehessen. Akkor mit lehet mondani Görögországról, Spanyolországról, Olaszországról? Vagy Nagy-Britanniáról, és hogyan lehet értelmezni Németország vagy Franciaország hozzáállását a schengeni térség bővítésének halogatásáról? Vagy Lengyelország, mely folyamatosan helyet kér magának az EU-nap alatt? Vagy Ciprus, mely egy befagyott konfliktust rejteget?

Magyarország e tekintetben inkább nevezhető bűnbaknak, semmint bajkeverőnek. Érdekes a helyzet, de úgy tűnik, a nyugati államoknak mintha szükségük lenne egy bűnbakra. Ők is rengeteg problémával néznek szembe, és egyre gyakrabban éled fel a nemzeti, sőt nacionalista tudat, ez pedig aláássa a »posztnemzeti« ideológiát. Ilyenkor mindig hasznos egy »bezzeg«-állam (igen, lehet, hogy itt rosszul mennek a dolgok, de mennyire rosszabbul amott...). Korábban ezt a szerepet Lengyelország és Litvánia töltötte be, most Magyarországon a sor. Ugyanakkor Magyarország tapasztalatai, eredményei és nehézségei értékesek lehetnek az EU jövőjéről való gondolkodás kialakításában, az eddigi integrációs folyamatok értékelésében.

A közép-európai együttműködés pedig igenis nevezhető Magyarország sikerének. Románia deklaratívan Magyarország stratégia partnere, Necas kiállt Magyarország mellett, Lengyelország is többször szolidaritásáról biztosította budapesti partnerét, sőt az újonnan megválasztott Fico-kormányzattal is pragmatikus kapcsolat rajzolódik ki.

Az EU tagállamain kívüli szövetségek keresése nem új keletű, nem kizárólagosan a jelenlegi kormány »tévútja«, amennyiben tévesnek lehet nevezni ezeket az útválasztásokat. Tessék megnézni a francia, a német, ill. a brit keleti nyitást – csak Magyarországnak lenne tilos?”