„Ezek a szavak a politikusnak készülőknek most is érvényesek. De amíg a hallgatói önkormányzatok működési alapelve, hogy a sikerteleneket, a tehetségteleneket, a korruptakat jutalmazzák, és ők fontos utánpótlásai az elitnek, addig ne várjatok semmi jót a politikától. Mert innen nem olyanok kerülnek ki, akik azt tanulták, hogy a haza dolgait miként tudják majd legjobb tudásuk szerint segíteni. Ezek a »diákszervezetek« csupán egyszerű »oligarchakeltetők«.
Mindezt úgy, hogy az Ifjúsági gyorsjelentések lesujtó képet festenek arról, hogy a 15-29 évesek hogyan gondolkoznak a politikáról, a közös ügyekről. A legfontosabb dolgok közé kellene tartoznia annak, hogy vitaképes, gondolkozó fiatal értelmiségiek új szemléletükkel meghaladják a mostani politikai kultúrát – ennek pedig a legfontosabb tere az egyetem lehet. Csak egy példa: 2009-ben négypárti(!) kezdeménezés indult, ami a HÖKöt ideológiai alapon szerveződő diákegyesületek közötti választással váltotta volna fel, osztrák modell szerint. Ezt az ötletet lehet vitatni, de a rektori konferencia buktatta meg – bármiféle vita nélkül. Így maradtunk és maradunk továbbra a nagydávidokkal a nyakunkon.”