Úgy fest, hogy az állam, illetve az oktatáspolitika nem érzékeli a médiatudatosság fejlesztése területén a feladatát és a szerepét. Maradnak a civil kezdeményezések, programok.
„A demokratikus értékek elsajátítása a hálózati társadalomban egyre szorosabban kapcsolódik össze a médiaértés, médiaműveltség és így a médiaoktatás kérdésével. A nyilvánosság struktúrája a web2 eredményeként jelentősen megváltozott, ma már a felhasználók által létrehozott tartalom, a közösségi média véleményalakító hatása meghatározó szeletet képvisel a nyilvánosság egészén belül. Nem mindegy, hogy ezeket az új csatornákat hogyan és mire, milyen értékek mentén használja a közösség. Ahogy az is meghatározó kérdés, hogy képes-e a felhasználó, az állampolgár az információ dömpingből kiválogatni, és értelmezni a számára fontos információkat. Képes-e az információ hitelességét, megbízhatóságát értékelni, jól tájékozódik-e a különböző médiaműfajokban, és tisztában van-e a média alapvető működési sajátosságaival.
Az új médiakörnyezet kihívásaira sokkal inkább egy olyan oktatás tud adekvát válaszokat adni, amely az ismeretszerzéshez szükséges kompetenciákat, az elemző, problémamegoldó készséget fejleszti. Ahogy a demokratikus értékek átadása is elsősorban a kooperatív technikákra építő együttműködési készséget, szociális kompetenciákat fejlesztő módszereken és a felnőttek, iskolai környezetben a pedagógusok mintaadó viselkedésén múlik.
Az új Nemzeti Alaptanterv célkitűzéseiben ugyan próbál reagálni erre a változásra, de a megvalósulás mikéntje a nyilvánosságban és a szakmai közvéleményben megjelent információk alapján igencsak kétségeket ébreszt. Ha csak a médiaoktatás kérdését vizsgáljuk a NAT-ot kibontó központi kerettantervben a médiaoktatás a jövőben az általános iskolában egyértelműen háttérbe szorul. A korábbi optimista várakozásokhoz képest nem jelenik meg önálló tárgyként alsó tagozatban, hanem a rajzórákba integrálva kap helyet. Felsőben is hasonló a terv, ott is a vizuális nevelés részeként jelenik csak meg, pedig eddig legalább felsőben külön tárgyként tanították az iskolákban. Ami a tervek alapján körvonalazódik: a médiaoktatás nagyon kicsi óraszámban, jelentéktelenségre ítélve, azzal a dekódolható üzenettel jelenik meg, hogy túl sok energiát erre a dologra kár pazarolni. Ettől nem várható kompetencia-fejlesztés, csak letudandó éves penzum. Nem túl rózsás tehát a kép.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Szerencsére sem az utasok, sem a személyzet nem volt veszélyben.
A lakossági energiatároló-program keretösszege összesen százmilliárd forint.
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
