Száll a turul fészkére

„A magyar miniszterelnök keményen dolgozik. Fáradhatatlanul föllép mindenütt, ahol lehetősége van rá. Ha Londonban és New Yorkban nincs, hát Kutaisziban és Vilniusban, ha Lourdes és Fátima nem megy, jöhetnek olyan zarándokhelyek, mint Ópusztaszer és Lakitelek. Külföldön előszeretettel és teljes lelki nyugalommal beavatkozik az ottani belügyekbe, hiszen Grúziában még be lehet mutatni őt úgy, mint aki Európát képviseli, Litvániában meg anélkül szidhatja a kommunizmust, hogy bárki rákérdezne a fasizmussal szembeni elnéző magatartására. Igazán elemében azonban nyilvánvalóan idehaza van.

Természetesen egy pillanatra sem hagyná abba az IMF-hitellel kapcsolatos szélhámoskodását és hazudozását. Félnaponként váltogatva fejezi ki készségét a szerződés megkötésére, illetőleg elutasítására. A nemlétező IMF-lista nemlétező szörnyű pontjaival való rémisztgetés már állandó belpolitikai propagandafogássá vált, és az is maradt nála. Ehhez most mellékszálként hozzájött a 2008-as szerződés folyamatos rágalmazása: az államadósság szintje nem indokolta (nem is azért kötötték, hanem a devizatartalék katasztrofális helyzete miatt), a külföldi bankokat segítették belőle (igen, olyanokat, mint az OTP) stb. Semmilyen okot nem látok rá, hogy módosítsam korábbi véleményemet: csak az időt húzza, addig, amíg a Nemzeti Bankot nemcsak de facto (mint már jelenleg), hanem de jure is (az elnökváltással) az uralma alá veti, s akkor aztán két kézzel nekiállhat a 2008-ban fölhalmozott devizatartalék elszórásának. (...)

De a nacionalizmus gazdasági megnyilvánulásai legalább racionálisan nyomonkövethetők. A magyar miniszterelnök azonban emelkedett szellem, aki szívesen grasszál a földtől elszakadt felhőrégiókban. Olyan magasan, ahol már csak a turulmadarak szállnak. Pontosabban egy turulmadár, »A« Turul. Aki ugyanis a magyarok ősképe, aki a vérhez és szülőföldhöz tartozik, akibe beleszületünk és ezt vérszövetséggel megpecsételjük. Valóságos tobzódás ez a nacionalista misztikában: a totem, akitől származunk, a vér és föld (gyöngébb emlékezetűek kedvéért: Blut und Boden) kultusza, a vér által konstituált közösség. Az országhatár, amelyen belül az állam van, nem a nemzet határa, de az a nehezen (mindenesetre más államok területén) körülhatárolható hely, ahol a nemzet él, az a nemzet »szálláshelye«, s ezen túl van azután a magyar »világnemzet« mindenütt jelen a világban. (Azok, akik a baloldalon is mindvégig a magyar kultúrnemzet eszméjéhez ragaszkodtak, amiből mindez egyenesen következik, kissé talán magukba nézhetnének most.) Utoljára Adolf Hitler bomlott agyának voltak ilyen fantasztikus víziói.”