Egy igaz kormányra

Májusi hajnal Gyűjtő. Kisfogház. Halk kopácsolás. Rácsot, vak ablakot tavasz legyint. „Az udvaron akasztás lesz megint. Folyik tovább, pajtás, a gyilkolás.” „Gyújts rá, barátom!” Mély szelíd harang kong messziről „Egy hét és nyolc kötél. Ki megy ma –– Angyal, Kósa, Szente, Szél?” Egy zárka nyílik s felsüvít a hang: „Fiúk... Hazánkért... Isten veletek... Erdősi búcsúzik most tőletek.” Valaki sír. Lépések. Lánc kocog. Kinn: „Éljen a szabadság! Gyilkosok...” Aztán csönd. Társam így szól: Már nem él.” S kezemben ég a cigaretta még. (Krassó György 1958-s, börtönben írt verse. Mostanában lenne 80 éves.)

Szegény Krassó, ha nem hal meg, öngyilkos lett volna, amikor látja, hogy milliárdos Kádár-örökösök ülnek újra a nemzet nyakán, hogy egyik -politikai- elnyomást a másik- a gazdasági - követi. A Krassó-féle forradalmárok - a "másik" oldalon szegény Dénes (Csengey) nem bírták volna elviselni az elmúllt 22 évet.

Harczunk nem a nemzetiség, hanem a KÖZSZABADSÁG harcza az absolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak... Kik sorainkban küzdenek közcélunk, a szabadság mellett, akármelyik nemzetbéliek legyenek, mindnyájan testvérekül tekintendők. Aulich Lajos

A bitang Kádár jogutódai és örökösei még mindig itt lebzselnek a nyakunkon, el kellene végre takarítani ezta söpredéket. A nemzettől és erkölcstöl függetlenedettekkel együtt.