Drogozunk

„Most hallom, hogy négy éve nem volt ilyen magas az infláció, mint a mögöttünk hagyott szeptemberben. Rögtön ott a magyarázat is. A bűnös a dohányáruk és az üzemanyag áremelkedése. Nem, nem az élelmiszerek és a szolgáltatások áremelkedése. Ezt miért is emlegetnénk? Szomorú vagyok. Miért van az, hogy csak a szenvedés tanít meg az engedelmességre? Ez jár a fejemben, miközben tehetetlenül nézem, hogy drogozik az egész ország. Jut a szerből mindenkinek. Ha kéri, ha nem, kábítják a népet rendesen, minden oldalról.

Nem válogatnak. A fűtől a fáig, mindenki, mindent, mindenkin kipróbál. Észre sem vesszük és már a rabjai vagyunk. Ha nem kapjuk meg a napi adagot, a hiánytünetek jelentkeznek rajtunk, és átmenetileg megelégszünk az önkábítással is. Így aztán nehéz lesz a kijózanodás, aminek egyszer el kell jönnie! Jobb lenne mielőbb, minél kisebb fájdalommal átesni az elkerülhetetlenen! Mert, hogy fájni fog, az biztos. Kinek jobban, kinek kevésbé. De nem lesz kivétel. A kábítószergyártókat, a dílereket, a pitiáner terjesztőket pedig felelősségre vonja a közjó. Miért kell szenvednie egy egész nemzetnek, hogy a vezetést vállaló kiválasztottak megtanulják a józanészre figyelmező engedelmességet?

Naiv vagyok? Vagy csak optimista? Van megoldás. Oda kell figyelni, és helyzetbe hozni az értékhordozókat. Nem a bólogató pártkatonákat, a tehetségtelen mamelukokat, az energiavámpírokat, az elzsírosodott szellemeket. Vannak még tiszta agyú és tiszta kezű, tenni akaró és tenni tudó, reményt hordozók közöttünk.”