A motiváció mégsem önzetlen

„Mire koncentráltak Raiffeisennél a társadalmi felelősségvállalást illetően?

Reklám- vagy más megfontolásból a bankok vagy általában véve a nagyvállalatok társadalmilag fontosnak tűnő tevékenységeket korábban is felkaroltak, de nem mindegy, hogy mi volt a támogatók motivációja, valóban volt-e emögött valami felismerés, hogy talán nem mindig a közvetlen és azonnali piaci haszon a fontos. Ez a szemlélet nagyon sokáig nem honosodott meg a hazai piacon, a támogatások így nálunk is sokszor ad hoc jelleggel történtek. Nagyjából a 2000-es évektől aztán elkezdtünk felépíteni egy racionálisan átgondolt CSR stratégiát és ezt töltöttük meg tartalommal.

Ausztriából jött az utasítás, hogy legyen CSR és milyen irányokba induljanak?

Nem így történt. Amikor a CSR már nem csak egy marketingszemléletű tevékenység volt (például támogatunk valamilyen sport- vagy kulturális eseményt, vagy veszünk egy műszert egy gyermekkórháznak), hanem valamiféle koncepció részeként kívántunk dolgozni, akkor ezt egyértelműen a hazai sajátosságok figyelembe vételével tehettük, és a tulajdonosok nem szóltak bele a részletekbe. Persze eleinte meg kellett győzni az idegenkedőket, hogy egy vállalatnak igenis pénzt kell költenie a fő tevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó célokra és felelősséget kell vállalnia azért a környezetért, amelyben működik, még akkor is, hogyha ez néha kissé álszent, mert nem egyértelmű, hogy egyes szereplők tényleg azért cselekszenek-e, hogy a környezet jobb legyen, vagy azért, mert azt szeretnék, hogy az ügyfelek körében a megítélésük javuljon.

Ez nagyon lényeges, de annak a gyermekkórháznak, amelyik kap egy eszközt, tulajdonképpen mindegy, hogy az adományozó ezt milyen megfontolásból adta. Következésképpen érdemes lehet túllépni ezen a motivációs problémán, holott vannak olyan kérdések, amelyeknek a kontextusában ez nagyon is élesen vetődik fel. Ugyan nagy probléma, hogy van-e elég orvosi műszer, de ha egyetlen igazán nagy, a jelenleg legégetőbb problémát kellene megjelölni, az a társadalmi egyenlőtlenségek kezelésének kérdése lenne. Ehhez képest valójában egyetlenegy, általam ismert pénzügyi vállalkozás se jelölte meg a roma integrációt a CSR programjának kiemelt részeként. Ez pedig azt mutatja, hogy a motiváció mégsem önzetlen.

Gyermekkórházakat támogatni látványosabb, elfogadottabb?

Igen, egész biztosan. Ahogy divatosabb a kultúrát, vagy a környezetvédelmet is a zászlónkra tűzni, és így tovább. Vagyis vannak olyan programok Magyarországon, amelyek egyértelműen pozitívnak számítanak, vita nélküli kérdések, de például a roma integráció nem számít egy egyértelműen pozitív megítélésű dolognak, és ezért el is kerülik a nagyvállalatok, amit én egyébként nagyon fájlalok.”