Választási orosz rulett

Ezen a héten szünetel a választási eljárásról szóló törvény vitája: ehelyett az azzal összefüggő alaptörvény-módosítást tárgyalja az Országgyűlés. Az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság javaslata alapján ismét változna a tervezett regisztrációs eljárás, a dolgok jelen állása szerint a magyarországi választóknak mégsem lehet majd levélben feliratkozni, csak személyesen vagy az online ügyfélkapun keresztül. A kormánypártok szerint Péterfalvi Attila aggályai miatt kellett belföldön elvetni a levelezős feliratkozás lehetőségét.

Ezzel a változtatással a választási regisztráció még problémásabbá válik, még inkább megnehezíti a választásokon való részvételt, és a magyar politikai élet súlypontját tovább tolja az idősebb választók felé. Mert kinek nem jelent különösebb nehézséget a személyes regisztráció? Az otthonától távol tanuló egyetemistának? Az ügyfélfogadási időben dolgozó családapának, családanyának? Vagy a jelentős mennyiségű szabadidővel rendelkező nyugdíjasnak?

Az jól látszik, hogy a választási feliratkozás nagyon megváltoztatná a választásokat, de nehéz előre megmondani, hogyan. A Fidesz számára pillanatnyilag talán jó ötletnek és előnyösnek tűnnek az új játékszabályok, de egyáltalán nem biztos, hogy ők nevetnek a végén. A regisztráció ugyanis még a kormánypárti szimpatizánsok körében is nagyon népszerűtlen, így aztán nem lehet tudni, mennyire lesznek lelkesek a feliratkozáskor, míg a kormányt elutasítók számára már ez is a kormány elleni fellépés egy aktusa lehet. 

Kétségtelen, hogy 2010-ben a Fidesz sokat – a pártok közül a legtöbbet – tudott arról, kik a választói, de az azóta történt jelentős preferencia-változások miatt ez már ma is ingatag lábakon álló tudás, és még inkább az lesz egy, vagy másfél év múlva. Mit ér azzal az ember 2013-ban, ha tudja, hogy kik szavaztak (volna) rá 2010-ben? Az is kérdés, hogy a Fidesznek az erőit felemésztő, diadalmenetre a legkevésbé sem emlékeztető kormányzás mellett mennyi energiája marad egy regisztrációs kampányra. Megvannak-e még és mennyire lelkesek a 2010-es aktivistái?

A választási eljárásról szóló előterjesztésnek a regisztráción kívül még legalább két olyan eleme van, ami nem lenne jó, ha megvalósulna jelenlegi formájában. Az egyik a 124. § (4), miszerint „az ajánlóív iránti igényben be kell jelenteni azon személyek nevét és lakcímét, akik az ajánlások gyűjtésében részt vesznek”. Erre a bejelentésre – különösen az ajánlószelvények megszüntetésével – semmi szükség, mindenkinek magánügye, hogy melyik párt munkáját segíti. A másik a 20. §, ami a Nemzeti Választási Bizottság megbízatásáról szól. A kilenc évre szóló mandátum és a kétharmados szavazattöbbséghez kötött megválasztás átlagos körülmények között a testület függetlenségének garanciája lenne, azonban – a személyügyi előzmények ismeretében – jelenleg jó eséllyel azt eredményezné, hogy a kormánypártokhoz lehetőségeik határáig, esetleg még azon is túl lojális jogászok kerülnének a bizottságba, több mint két országgyűlési ciklusnyi időre.

A választási regisztráció könnyen a médiatörvény sorsára juthat, a belpolitikában épp úgy, mint a nemzetközi porondon: nagy politikai árat kell fizetni érte, miközben erősen kérdéses, hogy milyen hozadéka van a kormány számára – az országról nem is beszélve. Ráadásul, ha bukik a kormány 2014-ben, akkor úgyis mindegy, ha viszont nem, akkor egyáltalán nem lesz majd nehéz dolga annak, aki kétségbe akarja vonni a választás legitimitását.