„Tehát, mint tudjuk, Badacsonyban megfordulnak a folyók és fölfelé esnek az almák, amikor máshol lefolynak a fürtről a szemek, ott akkor lesz jó szüret. Bakó- és Villa Sandahl-viszonylatban legalábbis a napsütés kisebb kincs, mint a csapadék, 2010 borúját nem halványíthatja el 2011 derűje.
Ígértem, hogy ősszel visszatérek a Bakó-borokra, és jó sorsom úgy hozta, hogy duplán tehettem. Egyrészt volt egy szegedi bemutató, ahol gyakorlatilag ugyanazt a sort kóstolhattam végig, amit annak idején Badacsonyban, másrészt két palackot önfinanszírozással, lassan és megfontoltan, egy vendégszereplővel.
Bakó Ambrus amolyan bábaborász, ha nem muszáj, nem avatkozik be. A munkát a bennszülött élesztőtörzsekre hagyja, akik aztán alacsony hőmérsékleten (11-12 °C) hónapokig elpepecselnek az erjedéssel. Használ ugyan hordót, de a fából származó aromáktól retteg. A borokat rendkívüli tisztaság jellemzi, és valami természetes magátólértetődőség: könnyű elhinni, hogy azt kapjuk, ami termett. Bakó purizmusa egyetlen ponton döccen: nem minden olaszrizlingje színtiszta olaszrizling (a 2011-es kínálat talán legpörgősebb, aromáiban legüdítőbb bora, a Bakról melléknevű olaszrizling pl. jelentős részben chardonnay). És az alap-olasz is részben kéknyelű.
Való igaz, a 2011-es borok lomhábbak, mint a 2010-es volt, de távolról sem biztos, hogy ezt mindenki veszteségként éli meg.”