„Számomra ma már csak két árva jobboldali ember maradt széles-e hazában: Balavány György és Ángyán József. Nem kéne -ahogy Lakner Zoltán felvetette csak úgy szinte magának mormogva- nektek, normális jobboldali embereknek új jobboldali pártot, mozgalmat indítani és kiállni mellettük? Megmutatni, hogy van morálisan tiszta, értékközpontú jobboldaliság, hogy nem a Fidesz a középpontja, az origoja minden konzervatív eszmének? Hogy a tisztesség, a kritikus gondolkodás továbbra is érték jobboldalon? Hogy a mos maiorum, az areté, a tradíció, a kereszténység nem csak ócska szófosások a szélbe?
Ezt kérdezném tőletek, jobboldali barátaim. Ezzel szemben a következő megfontolások állhatnak jobboldalon.
»A Fidesz mégiscsak jobboldali, keresztény kormány.« (Bár nem tudom konkrétan miben?) »Ellene menni egyet jelentene a megosztással, az árulással.« »Ha kapnak még időt talán kiderül, hogy mégis csak beválik nagyívű nemzetépítő--fejlesztő víziójuk« (De a fejlövés nem egyenlő a fejlődéssel!)
»Ne vegyünk el szavazatokat tőlük. A mieink mégis!« »Hátha feleszmélnek és leváltják a rossz gárdát«
Ezek futottak végig azok fejében is gondolom, akik a pillanatnyi csendben, amíg a kivégzőosztag újratöltött, Sztálin elvtárs rémuralmán gondolkoztak. Aztán őt éltetve terítette le őket a Moszim-Nagant. Vagy utolsó szavukkal Hitlert éltették, mert nemzeti szocialisták voltak, és ha a jóságos vezér tudná...ha tudná, mennyi rosszat tesznek a nevében, másképp lenne. Hát tudta. Csak leszarta. Ja, meg ő rendelte el.
(Nem, nem hasonlítom egy totalitárius rendszerhez sem Fideszünket. Csak ezt a végképp tagadó mentalitást az ő áldozataik mentalitásához.)”