„Arról szólnak a hírek, hogy jövőre megváltozik a magyar szakiskolai képzés: nem kell majd se felelni, se dolgozatot írni. Ez elég merész, hogy azt ne írjuk, unortodox változást hozna a (szak)munkásnak tanulók életében, akik eddig összesen két dologtól rettegtek: a feleléstől és a dolgozattól. A szakiskoláknak egyébiránt ezelőtt 25 évvel az volt a lényegük, hogy azokba járva sokkal könyebben lehetett nőhöz jutni, mint mondjuk gimnáziumban. Akkoriban a gimnazista csajok körében még nem volt divat 15-16 évesen szexelni (pedig próbálkoztunk a magunk sete módján), ellenben azok az általános iskolai osztálytársak, akik - főképp gyengébb tanulmányi eredményeik miatt - inkább szakiskolába mentek, hamar megízlelhették a gyönyör szaftját, azokban a körökben ugyanis a lányok bátrabbak és nyitottabbak voltak, ami a combok mozgását illeti. (...)
Úgy néz ki, ezentúl ilyen nem lesz: nem a megszokott (ortodox) oktatási módszerek szerepelnek a szakiskolai kerettantervben. Állítólag a jövőben nem lesz szükség például felelésre és dolgozatírásra, a diákok az órai feladatok és a közös munka alapján kapják majd jegyeiket. Az új, három évesre redukált képzésben kiemelt szerepet kap - idézzük - az egyénre szabott fejlesztés, az elméleti ismeretek halmozása helyett pedig az interaktív szituációs játékok és a projektmunkák játszanák a fő szerepet. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által összeállított tantervi javaslat heti 12 közismereti órát ír elő a szakiskolások számára. Ebből 5 testnevelés, 2 pedig idegen nyelv, vagyis magyarra, matematikára, természet- és társadalomismeretre csak heti 1-1 óra jut. Lesz még egy »osztályközösség-építés« nevű tárgy is, amely eltér a hagyományos osztályfőnöki órától. A szakemberek szerint ennek célja, hogy a különböző általános iskolákból érkező, »többségében alulszocializált, motiválatlan, ismerethiányokkal küszködő« tanulókat közösséggé formálja.”