Könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet a magyarság: sorsfordító választás előtt állnak az erdélyi magyarok
Csak egy módszerrel lehet megakadályozni a Mentsétek meg Romániát Szövetség tervét.
Mint megannyi magyarországi esetben, a jó ötlet kibontakozását, érvényesülését itt is megakasztja a szabályozás hiányossága és/vagy a hozzá kapcsolódó kultúra anomáliái.
„Most ajánlólista lesz, ami jó, de nem mindenben veri a cédulázást. A legígéretesebb benne, hogy új lendületet kaphat a politika színvonalas és nyugodt utcai jelenléte: az aláírásgyűjtő-ívekkel ki lehet települni a forgalmas helyekre. Könnyen jelentkezhetünk, hiszen a személyi okmányainkat magunknál hordjuk, míg régen a cédulát otthon tárolta a többség, nem volt kéznél, meg lehetett róla feledkezni, el lehetett keverni. Csakhogy - ha jól értem - a már regisztráltak ajánlhatnak jelöltet, vagyis ha választók tűnnek el a regisztráció miatt, még kevesebben lesznek, akik korán, az ajánlási időszak előtt regisztráltak (legalábbis az első választásnál, na de hát az az országgyűlési...).
Mostantól több jelöltet is ajánlhatunk, ami szerencse a kis pártoknak az induláshoz, és pech, hogy egymástól is elvehetnek. A választó viszont kifejezheti másodlagos preferenciáit, amit sajna magán a választáson kisebb eséllyel tehet meg, mert nincs második forduló. Szerintem jó volt a cédulában, hogy erősen aktivizált, és igen, választásra, elköteleződésre, korai mérlegelésre biztatott. Szintén kutatások bizonyítják, hogy a választók nagy eséllyel szavaznak a korábban cédulázott jelöltre.
Már nem tudom, hol olvastam az autókereskedős módszerről, ami az elköteleződésről szól. A vágyott autót kétmillió-kilencszázezerért (persze, ott van, hogy »-tól«...) hirdető reklám beviszi emberünket a kereskedésbe, aki előadja, miért is jött. A kereskedő adja az albumot, mutatja a karosszéria színválasztékát, emberünk választ, aztán felszereltséget is, majd fogdoshatja a kárpitmintákat, választ újra és újra. Már látja maga előtt az autót, az ő személyre szabott autóját, az eladó pedig kihozza: a végső ár hárommillió-négyszázezer. És emberünk jó eséllyel belemegy, mert már kis lépésekben elköteleződött.
Persze, tudom, sokan erre manipulációt kiáltanak, pedig nem ez a lényeg: emberünk ugyanis közben megismerte, megteremtette saját ízlését, választásaival személyiséget is épített. A politikai választás is ilyen, több, mint érdekvezérelt cselekvés.”