„A kollektív bűnösség megfogalmazásától az egyre szaporodó »bűnesetekig«. Verók látszólag kiegyensúlyozottan, jól viselte a támadásokat, hitt az igazságszolgáltatásban, vagy hogy pontosan fogalmazzak, hitt a bíróságban. Tudta, hogy ártatlan és bízott benne, hogy a tárgyalóteremben, legalább ott, be is tudja ezt bizonyítani. Mert abban már nem hitt, nem hihetett, hogy az ügyészek, vagy a rendőrök elfogulatlanok lesznek vele. Abban még kevésbé, hogy a politikusok, a társai - még ha más pártokban is - kíméletesek lesznek vele. Üldözték a vádjaikkal, a politikai haszonszerzés reményében.
És lám eredménnyel, íme a haszon: Verók István meghalt. A hivatalos iratok arról fognak szólni, hogy betegség következtében. És ez így is van. Csak én nevezem engedéllyel elkövetett gyilkosságnak. Egyszer egyébként ki fog derülni, hol adják ki az ilyen engedélyeket...”