Jézus felesége és a tudományos hitelesség

„Talán nem véletlen, hogy a korábban tudományosnak beállított és valóságos szenzációként kezelt Jézus feleségére vonatkozó kopt töredék körül zajló események hirtelen fordulatot vettek. Ugyanis a kezdetben hitelesnek tűnő névjegykártya nagyságú töredék eredetisége mögé egyre többen tettek kérdőjelet. Egyre több kutató teológus. A szerző a szenzációval nagyot is kockáztatott volna, hiszen, ami elég a zsurnalizmus hangzatos hírveréséhez, kevés a tudományos hitelességhez. Az a terület, amelyen Karen King kutakodik amúgy is határterület, megközelítései korántsem mindig prekoncepciómentesek.  Az események sodrában feltehetően látva a reakciókat, gyorsan mérlegre tette tudományos hitelét az egyszer robbanó, de esetleg rá parázsként visszahulló szalmaláng-hírnévtől. Ez az ügy nem Jézus ügye. Nem is az egyházé, hanem azé a világé, amelyik bejáratott gondolati sablonok mentén próbál szenzációval szolgálni.

Ugyanakkor látható, hogy a hit komolyan vétele a hitelességre van jó hatással. A tudomány tudományként való megjelenésére. A hülyeséget nem lehet vállrándítással elintézni, hiszen Goebbels óta tudjuk, hogy a hazugság, ha sokáig mondják, igazságként fog megjelenni. Ezért nem lehet közömbös a keresztények számára, hogy mi történik a bibliai Jézus-képpel. Mert abban nem a leegyszerűsített ember-Jézus van benne, amivel a média dolgozik, hanem a győzedelmes Krisztus, aki azonos a testet öltött Igével. Az évezredes Jézus-kép nem (csak, sőt elsősorban nem) az egymást váltó művészettörténeti korszakok festménymetamorfózisa, hanem az egyetemes egyház (zsinatok, reform mozgalmak) mindenkori adaptációja és reflexiója a kijelentett Igére. Ez a hatástörténet teszi érdekessé ezeket a szenzációként megjelenő fél- és áltudományos felfedezéseket.

Innen nézve pedig már az egyház belső reflexiója is megszólíttatott, a tudományos alázaté éppúgy, mint a hitvallásé.”